A Hantoskerti Holtág , Gyomaendrőd belterületén található. Hossza a gáton kívül megközelítőleg 2km. Az őskörös meder egy levágott kanyarulata, amely most a Gyomaendrődi Erzsébet ligetet öleli körül. Igen sok néven emlegetik a helybeliek . Hantoskert, Dögi, Pocoskerti, Gyomai ligeti elnevezések is keringenek a köztudatban. A holtág majdnem teljesen körbe épített, szabad részek csak a ligetnél illetve a két végén találhatóak. Medre eliszaposodott volt, de 2013 ban kikotorták. Ezáltal az iszaposodása csökkent és mélysége a kotort részeken nyári vízállásnál eléri a 2-3 métert. Legmélyebb része szinte hihetetlen módon a sportcsarnok mögött Közúti és a Fürdő felőli híd közt van, itt 3 métert is meghaladja.

Sokan, és rendszeresen érdeklődnek nálam a Gyomaendrőd térségében található holtágakkal kapcsolatban. Ki azért mert horgászni szeretne rajta , ki azért mert nyaralni , pihenni szeretne a partján ,ki azért ,mert telket szeretne  vásárolni. Mindenkinek szívesen segítek , válaszolok. Volt már olyan is többször , hogy körbe szaladtam megmutogatni érdeklődőknek a kiszemelt holtágat. Úgy döntöttem kicsit formába öntöm az információkat. Pár évvel ezelőtt már elkészítettem  9 holtág  részletes leírását, horgász szemszögből nézve sok fotóval , térképekkel kiegészítve . Ezeket most itt a blogon, egyenként közzéteszem , segítve ezzel azokat akik nem ismerik ezt a vidéket , vizeket de szeretnének ide jönni horgászni pihenni.

Legelőszőr általánosságban pár szót szólnék  a gyomaendrődi holtágakról, majd utána Külön- külön mindegyiket be fogom mutatni az érdeklődőknek részletesen. . Tehát íme:.

A  folyamszabályozás után gátakon kívüli rekedt területek Gyomaendrőd térégében nagyrészt mezőgazdasági művelés alatt álló területek.A vizes élővilág csupán néhány helyen maradt meg . Ilyen helyek például a folyamszabályozáskor levágott holtágak melyekből sehol az országban , de megkockáztatom , hogy közép Európában sincs annyi olyan kis területen mint Gyomaendrőd térségében. Szám szerint 16+három gáton belüli holtág. .Nevesítve a dolgokat folyásnak lefelé a körös mentén

1. Félhalom                           10   Borbély-zug.( Gáton belüli)
2. Dan-zug                            11  Templom-zug.
3. Kecsegés-zug                   12   Endrődi ligeti.
4. Siratói                               13   Sóczó-zug
5. Torzsás-zug                      14   Kisfok( Gáton belüli) 
6. Hantoskerti                       15     Bónom -zug                        
7. Német-zug                        16  Nagyfok( Gáton belüli)
8. Fűzfás -zug                       17  Pap-zug
9. Csókási                            18   Peres

Ezek összhosszúsága meghaladja az 50 kilométert. Ezen holtágak állóvizek, annak összes jellegével. Erős eutrofizálódási hajlammal. Medrük sekély a legmélyebb részeken ( félhalom egyes kanyarjai) 4-5 méter mély. Partszegélyük keskeny , általában parti úttal és azon túl szántófölddel határolt, már amelyik szabadon rendelkezik partszegéllyel. Merthogy nagy részük körbe épített, nyaraló , vagy kisebb részben lakó övezet. Öntöző és belvíz elvezető funkciókat töltenek be. Ezáltal főleg esős, belvizes időkben jelentős hordalék befogadók amelyek  a feltöltődést erősítik. Rendszeres kotrásuk funkcióik megtartásához elengedhetetlenül szükséges. A kezelő szervek ezt 15-30 évenként meg is teszik. A Körösből vízkészletük pótolható egyes holtágak mint például a Hantos kerti gyorsan átöblíthető a körös vizéből . Nagy részük azonban csak feltölthetőek , az egyik végüknél illetve magas belvíz szint esetén leereszthető , szintén ugyanazon  végén. Vízminőségük szervetlen anyaggal , főleg nitrátokkal , nitritekkel a szántókról bemosódva  terhelt ezért erősen eutrofizálódnak ( algásodnak).

Végre itt az igazi ősz. Sokan gondolom nem értenek egyet velem, de én szeretem ezt az évszakot. Alapvetően minden évszakban megtalálom az aktuális szépséget. Ez az időszak, a lehűléssel esőkkel egy különleges időszak számomra. Különösen azért kedvelem, mert ilyenkor jelennek meg az általam legkedveltebb gomba félék tömegesen.  Az árteret járva, eső után, kis figyelmet fordítva a fák törzsére, könnyen összefuthatunk az egyik legkönnyebben termeszthető, de  vadon is élő gomba félével, amely igen kiadós és finom. Ez nem más mint a Laska gomba. Illetve a gátakon, vagy annak tövében, valamint füves legelőkön, boszorkány köröket alkotva, jön elő ilyenkor  az általam egyik legjobban kedvelt, gyönyörű megjelenésű, és nagyon finom gomba a Lilatönkű Pereszke. De nézzük elöszőr a laskát.

Laska gomba félék (Pleurotaceae)

5-10 centiméter átmérőjű. Fákon csoportosan növő gomba féle. Jellegzetessége, hogy a tönk nem a kalap közepén található , hanem elcsúszva koncentrikusan . A kalap színe a teljesen fehértől a barnáig több féle árnyalatban előfordul.  A kalap széle minden esetben begöngyölt. Lemezei fehérek, sűrűn állók. Tönkre lefutónak. Kiszáradt, vagy élő fákon gyakori. A talajon soha nem fordul elő. Mindig csoportosan egymást fedve nő. Nincs hasonló más gomba féle a körösök árterében. De azért, ha szedjük mindig vizsgáltassuk be.

 A laska gomba nagyon finom és kiadós gomba. Csak a kalapja fogyasztható a tönkje gyakran szívós, kemény.

 Lilatönkű pereszke. ( Lepista saeva)

 A kedvenc gombám. Illata, szépsége és egyedülálló fűszeres íze miatt nagyon kedvelem .

 A kalap 5-15 centiméter átmérőjű. Felülete sima kissé nedves tapintású.  Lemezei fehérek vagy szürkésfehérek, tönkre ránőttek.  Tönkje meglehetősen rövid. Jellegzetesen vastag és határozott lila színű. A húsa vastag és kellemes, fűszeres, erős illatú. Íze nagyon finom. Csak mezőkön, füves legelőkön fordul elő késő ősszel. Fák alatt , erdőben nem található. Lila tönkje és késői elfordulása miatt nem téveszthető össze semmivel.   De azért, ha leszedjük vizsgáltassuk be ezt is.

Szeretem ezeket a vizeket. Ártéri kis belső , nyár, és fűzfák takarásában megbúvó sokszor  jelentéktelennek tűnő holtágak, tavak, gödrök. Ilyenkor meg különösen szeretem. Ősszel. Mikor már nem védi őket vérmes szúnyogok hada. Az elmúlt napok meleg időjárása alatt a parti fái rikító arany színekbe öltöztek, amik a mai esős borongós napon el pasztellizálódtak. Szél se rebben, nappali félhomály van. Tipikus októberi esős idő. Szeretem.

A nedves avar szinte hangtalanra tompítja lépteimet. Ilyenkor sokszor látok olyat, amit máskor nem. Most is egy szalonkát verek fel az avarból. A lábam alól korrog fel, majdnem ráléptem. Olyan hirtelen történt , hogy lefotózni se tudtam. Lassan bandukolok a Hármas-Körös mentén mikor utam keresztezi egy belső holtág befolyója. Megérkeztem. Ide jöttem.  A torokban hozzábújok egy nagy fűzfához. Szinte eggyé válok vele. Az idő szürke, esőre áll, de még nem esik.  Valami jön. Hallom,  zörög a sás a holtág felől. A fényképező a kezemben. Egész közel jár már. Rókát gyanítok, biztos a téli szállásra gyülekező békákat vámolja. Nincs szerencsém. Távolodik.  Nem látom csak hallom. Lassan elindulok a holtág partján kifelé a gát felé. Elvadult vidék ez, alig egy két ember jár erre néha. A holtág partja erősen benőtt érintetlen. Nehezen járható. Sekély vizéről eltűnt már a vízinövény.  Horgász szemmel jelentéktelennek tűnik. Megállok egy bedőlt fűzfa mellett, ahol jobban rálátok a vízre.A feszült sík víztükör, élettelenek mutatja magát. A csend szinte hipnotizál. A múltba révedek. Két emlék tör  felszínre kusza gondolataimból.

Kilencvenes évek eleje. Fekete-Körös. Bicajjal mentem ki Békéscsabáról  villantókkal felszerelve .Már a Dobozi hídnál látom baj lesz.  A Kettős-Körös vize sárga, mint az epe. De azért ha már ide elvergődtem letekerem még azt a kb 10 km-et a Feketéig. Hátha a Fehér árad. Nincs szerencsém. A Fekete a sárga színű. A vízállás alacsony. Nyár van, a duzzasztó valamiért nem üzemel. Sokat tekerek majdnem a sarkadi hídig.  Imitt amott megállva megdobálom a sárga áradó vizet. Eredménytelenül. A gátról észre veszek egy kicsi belső holtágat. Magas víznél biztos, hogy elönti a Körös. Lemegyek .A parti növényzeten átverekedem magam , a hely éppen csak alkalmas dobásra, előttem sekély, de tiszta víz. Látom az alját. Erősen lesajnálom, semmit nem nézek ki belőle. Mindegy ha már beküzdöttem magam ide, akkor dobok párat. Második dobásra a körforgómat követi valami . Valami nagy sötét árnyék. Újra dobok. Próbálom az árny előtt elvezetni. A rávágás olyan mintha áram ütött volna meg. Küzd keményen az alig 40 centis vízben . Szinte forr az iszap. De megvan egy jó 3kg-os csuka. Nagy az örömöm. Dobálok tovább. Fogok még párat,igaz már jóval kisebbeket. Sokat nem dobálhatok mert mennem kell. Hiszen jó két és fél  óra az út haza bicajjal. A nagy csukát elvittem . A többi ment vissza.

A kétezres évek eleje. Csárdaszállás, október közepe. A TSZ-ben dolgoztam  . Munka után felültem a  kis Simsonomra és irány horgászni a Körösre. A gáton robogok amikor észre veszem, hogy az egyik belső holtág sekély vizében valami burványlik. Nem is kicsit. Megállok , óvatosan oda settenkedem. A töklevéllel benőtt hínaras víz iszaptól felkavart, sötét színű. Mi lehetett ez. Pár perc és megvan a válasz .A felszínen úszik egy kicsi béka , és hopsz valami leveszi. Nem harcsa azt, tisztán látom . Ez valami más. Pontyot sejtek .Elő a botokat. Gyors átszerelés egy úszós készségre, mert nem ide készültem. Nehéz folyóvízi fenekező botok vannak nálam, a dobozom aljában találok pár ott felejtett úszót ami most jól jön. Csalival se állok túl jól. Vastag esőgilisztám van csak, vagy öregkukoricám. A gilisztára szavazok. Nagy nehezen, a parti fáktól csak alulról tudok  bedobni. Állítanám  a mélységet, de nem megy. nagyon sekély a víz, 30 centi körül van a mélysége.. Addig dobálok amíg találok egy nagyjából méter mély gödröt. Ahogy beáll az úszó már merül is el. Bevágok. Óriási ribillió keletkezik Tíz perc után megszákolom .A jó kettes potyka kb 10 kiló hínárral és töklevéllel együtt jön csak ki. Kihámozom a dzsuvából és haltartóba teszem. Izgatottan dobok vissza. Bár kizártnak tartom, hogy ebben a felkavart szétcsápolt vízben lesz még valami. De lesz. Ahogy beér a cucc már merül is az úszó. Fél kiló körüli Kárász. Nem részletezem . Úgy emlékszem estig fogtam még vagy 10-15 kárászt és volt egy szakításom is, a vízinövény elvágta a zsinórom. A pontyot otthon megpucoltam,  kis béka maradványok voltak a  gyomrában. Ahogy időm engedte, két- három nap múlva vissza mentem. Aznap már csak kárászok jöttek.  Abból is az apraja 20-30 dekások. Nem bántam . Jót szórakoztam velük. Pár nap múlva beállt az esős idő , jó darabig nem tudtam menni. A gát járhatatlan volt. Az első fagyon aztán végre kijutottam és nagyon elkeserített amit láttam . 4-5 otthagyott borogató is volt a vízben . A partja széttaposva. Ezt bizony lerabolták.

Ezeken merengek mikor elkezd csapdosni az eső. Csendes hideg eső esik. Karikákat vet az előttem lévő holtág vízén. Lesekszem még egy kicsit, de semmit nem történik. Rátelepszik a tájra az őszi esős idő mérhetetlen csendje, ideje indulnom hazafelé.

Két hete túráztunk egyet a Hármas Körös árterében.

Sötét vizű vadregényes, ártéri holtág partján visz utam. Lábaim alatt már az idei avar zizeg. Csodavilág ez. Rucaörömmel fedett , iszapos vize , récék , szárcsák birodalma és egyben békaország . Sekély vizét kárászok csukák , és képzeletem szerint ősi vadpontyok lakják. Látok is egy két burványt ami táplálja szárnyaló fantáziám .Korhadó parti fái várják a végső lökést ami a mélybe taszítja őket. Egy kis vízi birodalom aminek érintetlensége a régmúlt időket idézi. Talán ilyen lehetett valamikor régen itt minden , amikor még egy víz volt Makótól Szeghalomig. Talán ilyen..... de mégsem. Miközben e képeket készítem, és magamban már fogalmazok , durván szemembe ötlik az ember. Illetve annak nyoma .... itt járt az EMBER! Durván orvul itt járt és itt hagyta maga után mocskát.. Kijött ide, ösvényt vágott a vízhez. Mert joga van hozzá. Horgászott mert joga van hozzá, hiszen megfizetett érte. ( remélhetőleg) . Aztán elment . Hogy fogott -e valamit azt nem tudom. De az látom , hogy jól érezte magát. Látom a mocskából amit maga után hagyott. Lefotózom. Közben káromkodom. Elvinni nem tudom mert kerékpárral jöttem. és nincs nálam semmi amibe összeszedhetném. Na sebaj . lefotóztam , majd kiteszem közszemlére had háborogjon az internet népe..... de mégsem! Inkább visszamegyek délután és össze szedem , ha már ott leszek horgászok is egyet, hátha találkozok vele. Nem .... nem az emberrel rá nem vagyok kíváncsi. Hanem képzeletem vadpontyaival. Velük szeretnék találkozni.

Az elmúlt évtizedekben egyre másra jelentek meg a Körösök mentén az ember áldásos tevékenysége folytán az Invazív fajok. Ezek a növény , és állat fajok messze földről kerültek betelepítésre, vagy szándékosan , vagy véletlenül. Jellemzőjük , hogy rendkívül gyorsan  teret nyernek maguknak , köszönhetően a számukra kedvező feltételeknek és az őket tömegesen pusztító kártevők hiányának.

Sokat megszokott már a szemünk . Mint pl a gyalogakácot , zöldjuhart, narancsepret, törpeharcsát, naphalat stb .

Azonban az elmúlt években megjelent egy faj a környezetünkben ami aggodalomra ad okot.

Az  Úszó kagylótutaj (Pistia stratiotes L.) . Az utóbbi években tömegesen lepi el az élővíz csatornát Békéscsabán . Eredete a csatornában egy vendéglátó egységhez eredeztethető , akik dísznövényként jóindulatúlag telepítették a csatornába. Ez onnan is jól látszik , hogy a kezdő ponttól folyásnak felfele nem mutatkozik. Pár hét alatt a magról kelő állomány gyökérhajtásról megsokszorozza önmagát és ellepi a vízfelszint kiölve maga alatt a fotoszintetizáló szervezeteket. Magyarországon több helyen is előfordult már, de olyan mennyiségben mint az Élővíz csatornában , nincs adat a felbukkanására.  A szakemberek szerint nem bírja a hideg teleket és képes teljesen kipusztulni. Sajnos ezt az élővíz csatornán áttelelő állomány cáfolja. A 2015-ös hideg telet (30-40 centis jégborítást) is simán átvészelte és évről évre egyre nagyobb populációt alkotva jelenik meg a vízfelszínen. Úgy gondolom , hamarosan találkozhatunk vele a Körösökön is.

Német-zugon jártam
jó sok halat láttam
sütött a nap hét ágra
A pontyot fogták rakásra.
(hú, ez de gáz. bocs mindenkitől :) )

Galagonya  Crataegus………….

A minap a Félhalmi holtág mellet járva figyeltem fel erre a növényre. Ő nem más minta galagonya. Illetve annak egy alfaja ,de a pontos beazonosítása nem sikerült, mivel a szakértők szerint kb 1000 alfaja létezhet. Már messziről kitűnt a Félhalmi holtág aranysárga őszi ruhájából ez az izzó vörös folt.  Egy kis színes sziget a színek tengerében.

A Galagonya a rózsafélék családjába tartozó , cserje szintű növény. Lombhullató, zárvatermő, kétszikű. Termése almatermés. Jellegzetes izzó vörös, piros színű. Kemény héjú. Virága fehéres az almafa virágára hasonlít. Lombja zárt sűrű, sokszor nyújt védelmet a bele menekülő énekesmadaraknak. Jól tűri a szárazságot és a napfényt.

A kárpát medence gyakori cserje növénye. Füves pusztákon ,  erdőszéleken, elhanyagolt kiskertekben gyakori . Magyarországon őshonos, sokszor termesztik is. Mert igen kedvelt gyógynövény , főleg szívbetegségére használják a leveléből , terméséből készült teát. Gyümölcsét egyébiránt lekvárokhoz is adagolták régen mert magas pektin tartalma miatt jó sűrítő adalék.

Gondolom mindannyian láttunk már különböző tudományos csatornákon, olyan természet filmeket ahol ragadozó állatok ejtik el áldozataikat.

A természet rendje, az állatvilágban az örök küzdelem, mindenki táplálékká válhat. Az élet a küzdés maga. Nemrég  az ártéri erdőt járva én is felfedeztem egy ilyen halálos véggel fenyegető küzdelmet. Csakhogy nem állatok, hanem növények között . Igen nagy csendben folyt. Folyt már egy jó ideje és még folyni is fog még nagyon sokáig. És szó szerint fojt. Ugyanis az történt, hogy egy fa évekig szépen cseperedett az ártérben, elérte a fák világában a fiatal felnőtt kort, amikor szépen lassan mint egy kígyó felfutott rá egy ártalmatlannak tűnő vadszőlő inda. Ez a vadszőlő inda pár év alatt teljesen beborította a fát a lomkorona szintje felett. Elzárva előle a vizet és a napfényt.

A fa fuldoklani kezdett de nem adta fel. Vékony hosszú ágakat növesztett száz számra a vadszőlő sátor felé ahol már levelei elérték az éltető napfényt. A harc tehát folyik , az életért megy a küzdelem. Ebbe az embernek beavatkozni nem szabad. Maximum tanulhatunk belőle.