Szeretem ezeket a vizeket. Ártéri kis belső , nyár, és fűzfák takarásában megbúvó sokszor  jelentéktelennek tűnő holtágak, tavak, gödrök. Ilyenkor meg különösen szeretem. Ősszel. Mikor már nem védi őket vérmes szúnyogok hada. Az elmúlt napok meleg időjárása alatt a parti fái rikító arany színekbe öltöztek, amik a mai esős borongós napon el pasztellizálódtak. Szél se rebben, nappali félhomály van. Tipikus októberi esős idő. Szeretem.

A nedves avar szinte hangtalanra tompítja lépteimet. Ilyenkor sokszor látok olyat, amit máskor nem. Most is egy szalonkát verek fel az avarból. A lábam alól korrog fel, majdnem ráléptem. Olyan hirtelen történt , hogy lefotózni se tudtam. Lassan bandukolok a Hármas-Körös mentén mikor utam keresztezi egy belső holtág befolyója. Megérkeztem. Ide jöttem.  A torokban hozzábújok egy nagy fűzfához. Szinte eggyé válok vele. Az idő szürke, esőre áll, de még nem esik.  Valami jön. Hallom,  zörög a sás a holtág felől. A fényképező a kezemben. Egész közel jár már. Rókát gyanítok, biztos a téli szállásra gyülekező békákat vámolja. Nincs szerencsém. Távolodik.  Nem látom csak hallom. Lassan elindulok a holtág partján kifelé a gát felé. Elvadult vidék ez, alig egy két ember jár erre néha. A holtág partja erősen benőtt érintetlen. Nehezen járható. Sekély vizéről eltűnt már a vízinövény.  Horgász szemmel jelentéktelennek tűnik. Megállok egy bedőlt fűzfa mellett, ahol jobban rálátok a vízre.A feszült sík víztükör, élettelenek mutatja magát. A csend szinte hipnotizál. A múltba révedek. Két emlék tör  felszínre kusza gondolataimból.

Kilencvenes évek eleje. Fekete-Körös. Bicajjal mentem ki Békéscsabáról  villantókkal felszerelve .Már a Dobozi hídnál látom baj lesz.  A Kettős-Körös vize sárga, mint az epe. De azért ha már ide elvergődtem letekerem még azt a kb 10 km-et a Feketéig. Hátha a Fehér árad. Nincs szerencsém. A Fekete a sárga színű. A vízállás alacsony. Nyár van, a duzzasztó valamiért nem üzemel. Sokat tekerek majdnem a sarkadi hídig.  Imitt amott megállva megdobálom a sárga áradó vizet. Eredménytelenül. A gátról észre veszek egy kicsi belső holtágat. Magas víznél biztos, hogy elönti a Körös. Lemegyek .A parti növényzeten átverekedem magam , a hely éppen csak alkalmas dobásra, előttem sekély, de tiszta víz. Látom az alját. Erősen lesajnálom, semmit nem nézek ki belőle. Mindegy ha már beküzdöttem magam ide, akkor dobok párat. Második dobásra a körforgómat követi valami . Valami nagy sötét árnyék. Újra dobok. Próbálom az árny előtt elvezetni. A rávágás olyan mintha áram ütött volna meg. Küzd keményen az alig 40 centis vízben . Szinte forr az iszap. De megvan egy jó 3kg-os csuka. Nagy az örömöm. Dobálok tovább. Fogok még párat,igaz már jóval kisebbeket. Sokat nem dobálhatok mert mennem kell. Hiszen jó két és fél  óra az út haza bicajjal. A nagy csukát elvittem . A többi ment vissza.

A kétezres évek eleje. Csárdaszállás, október közepe. A TSZ-ben dolgoztam  . Munka után felültem a  kis Simsonomra és irány horgászni a Körösre. A gáton robogok amikor észre veszem, hogy az egyik belső holtág sekély vizében valami burványlik. Nem is kicsit. Megállok , óvatosan oda settenkedem. A töklevéllel benőtt hínaras víz iszaptól felkavart, sötét színű. Mi lehetett ez. Pár perc és megvan a válasz .A felszínen úszik egy kicsi béka , és hopsz valami leveszi. Nem harcsa azt, tisztán látom . Ez valami más. Pontyot sejtek .Elő a botokat. Gyors átszerelés egy úszós készségre, mert nem ide készültem. Nehéz folyóvízi fenekező botok vannak nálam, a dobozom aljában találok pár ott felejtett úszót ami most jól jön. Csalival se állok túl jól. Vastag esőgilisztám van csak, vagy öregkukoricám. A gilisztára szavazok. Nagy nehezen, a parti fáktól csak alulról tudok  bedobni. Állítanám  a mélységet, de nem megy. nagyon sekély a víz, 30 centi körül van a mélysége.. Addig dobálok amíg találok egy nagyjából méter mély gödröt. Ahogy beáll az úszó már merül is el. Bevágok. Óriási ribillió keletkezik Tíz perc után megszákolom .A jó kettes potyka kb 10 kiló hínárral és töklevéllel együtt jön csak ki. Kihámozom a dzsuvából és haltartóba teszem. Izgatottan dobok vissza. Bár kizártnak tartom, hogy ebben a felkavart szétcsápolt vízben lesz még valami. De lesz. Ahogy beér a cucc már merül is az úszó. Fél kiló körüli Kárász. Nem részletezem . Úgy emlékszem estig fogtam még vagy 10-15 kárászt és volt egy szakításom is, a vízinövény elvágta a zsinórom. A pontyot otthon megpucoltam,  kis béka maradványok voltak a  gyomrában. Ahogy időm engedte, két- három nap múlva vissza mentem. Aznap már csak kárászok jöttek.  Abból is az apraja 20-30 dekások. Nem bántam . Jót szórakoztam velük. Pár nap múlva beállt az esős idő , jó darabig nem tudtam menni. A gát járhatatlan volt. Az első fagyon aztán végre kijutottam és nagyon elkeserített amit láttam . 4-5 otthagyott borogató is volt a vízben . A partja széttaposva. Ezt bizony lerabolták.

Ezeken merengek mikor elkezd csapdosni az eső. Csendes hideg eső esik. Karikákat vet az előttem lévő holtág vízén. Lesekszem még egy kicsit, de semmit nem történik. Rátelepszik a tájra az őszi esős idő mérhetetlen csendje, ideje indulnom hazafelé.