Gondolom mindannyian láttunk már különböző tudományos csatornákon, olyan természet filmeket ahol ragadozó állatok ejtik el áldozataikat.

A természet rendje, az állatvilágban az örök küzdelem, mindenki táplálékká válhat. Az élet a küzdés maga. Nemrég  az ártéri erdőt járva én is felfedeztem egy ilyen halálos véggel fenyegető küzdelmet. Csakhogy nem állatok, hanem növények között . Igen nagy csendben folyt. Folyt már egy jó ideje és még folyni is fog még nagyon sokáig. És szó szerint fojt. Ugyanis az történt, hogy egy fa évekig szépen cseperedett az ártérben, elérte a fák világában a fiatal felnőtt kort, amikor szépen lassan mint egy kígyó felfutott rá egy ártalmatlannak tűnő vadszőlő inda. Ez a vadszőlő inda pár év alatt teljesen beborította a fát a lomkorona szintje felett. Elzárva előle a vizet és a napfényt.

A fa fuldoklani kezdett de nem adta fel. Vékony hosszú ágakat növesztett száz számra a vadszőlő sátor felé ahol már levelei elérték az éltető napfényt. A harc tehát folyik , az életért megy a küzdelem. Ebbe az embernek beavatkozni nem szabad. Maximum tanulhatunk belőle.