Hanyadjára is látom ezt a színdarabot? Harmincadjára? Negyvenedjére? Magam sem tudom. Kint ülök a Körösön, a mólon. Látok egyet, kettőt. Szépségük mindig magával ragad. Évekig élnek az iszapban, aztán repülnek, párzanak, elpusztulnak. Ez a dinamika csodálatos. Maga a szépség. Maga a víz. A levegő.…