A június eleje mindig tele van eredményes horgászatok reményével. Ilyenkor olyan változások zajlanak a Körösökön amik egyenként is meghatározóak lennének a halak táplálkozása szempontjából. Így egyben azonban kiemelkedően befolyásolják. Ez pedig három dolog . A tiszavirágzás, a kapitális süllőket adó küszívás, és az eper érése. E három közül , bár mindegyik megér egy külön írást az eperrel szeretnék bővebben foglalkozni .
epres jászkeszeg
A mai magyar horgásztársadalomban végbemenő lassú, de folyamatos szemléletváltozás kezdi háttérbe szorítani az évtizedes dogmákat. Nagyon sok örvendetes változás történt a szabályozásokban az elmúlt években amelyek jobban figyelembe vették a vizek ökológiai igényeit. Sok halfaj kapott méretkorlátozásos védelmet , illetve sok helyi szabály emelt felső méretkorlátozást bizonyos fajoknál , megakadályozva a potenciálisan nagy szaporodó képességekkel rendelkező nagy testű halak elhordását a konyhára.
Persze a konyhára hordásnak is megvan a létjogosultsága véleményem szerint, de határokat kell neki szabni. Szóval ez a változó tendencia elindult és jelenleg is folyik a horgászok mentalitásában.
Gyerekkoromban , talán 10 évesen egy csatorna partján járva figyeltem fel egy különös építményre. Tisztán emlékszem egy fűzfa ágán lógott a puha anyagból szőtt kancsó szerű valami. Nem tudtam mi az , de sejtettem , hogy valaminek a lakhelye. Másnap az iskolában az egyik tanárnak elmesélve tudtam meg, hogy a függőcinege fészkét találtam meg. Vissza is jártam még úgy emlékszem napokig ,megfigyeltem a madarakat milyen nagy gonddal építgetik ezt a különös fészket.
Azt mondják indulatból tollat, vagy az én esetemben billentyűzetet ragadni nem túl szerencsés. Vártam is vagy fél napot, de nem csökkent közlési vágyam. Az indukációt egy cikk váltotta ki amit az Indexen olvastam (Ide kattintva olvasható). Bejegyzésem címe is az idézett cikk címéből eredeztethető. Az írás arról szól, hogy a vadászok arra kérik a bezártságból kiszabaduló embereket , hogy különösen körültekintően tartózkodjanak a természetben, mert ott vadgazdálkodás tervszerűség stb. folyik. Most ellenek az őzek meg a vaddisznók meg a hétfejű sas és, hogy csak nappal és kijelölt úton, meg ne zavarva a vadászokat mert hát vadászterület minden is. A közleményt a vadászati védegylet adta ki!
"Tisztelet a vadnak" Fennkölt vadász mondás.Íme egy szép példája
Kényes téma következik kedves olvasó. Kényes mert ez az a témakör amiről nem nagyon szeretünk illetve nem nagyon illik beszélni. Amolyan társadalmi tabu egy bizonyos kulturáltsági szint felett. Nehéz is úgy fogalmazni , hogy ne lépjem át azt a szintet ami már megütné az igényesebb olvasói ingerküszöböt. Szűk baráti társaságban a téma kibontása könnyen menne. A probléma nem újkeletű. Az, hogy most foglalkozok vele annak köszönhető, hogy egyik halőrtársam küldött néhány képet amit A Félhalmi holtág partján fotózott. Elég ingerülten kommentálta a képeket pedig nem az az ideges típus. Arra kért ugyan foglalkozzak már egy kicsit a témával. Indulatait teljesen megértettem. Egy a Félhalmi holtág mellett több napot eltöltő társaság után ott maradt emésztési salakanyag és annak maradványainak higiénikusan testfelületről való eltávolításhoz szükséges eszközöket fotózta le
Nem feltétlenül erre gondolok ha a helyes megoldást keresem
Az állatok emberek általi megítélése sokszor ezen elv alapján történik. Én a hetvenes években születtem és a nyolcvanas években végezetem az általános iskolai tanulmányaimat. Abban az időben a biológia illetve előtte a környezet órákon az élőlények minősítése a szerint történt , hogy a népgazdaság számára haszonnal vagy károkozással bírnak -e. De ezen szempontok kialakulása jóval korábbi. Megemlíteném a maga idejében igazán környezettudatos írót Fekete Istvánt aki még jómaga is puskával irtotta a ragadozó madarak egy részét. Mint ahogy a vadász kortársai is tették majdnem sikeresen kiirtva Európából olyan madárfajokat mint a sasok, illetve a héja félék . Vívódott is miatta amit egyik főművébe a Téli berekbe bele is írt.
A héja félék megítélése a mai napig negatív , a vadászok közt.(fotó: Balog Lajos)
A horgászat mint szabadidős tevékenység egyre népszerűbb hazánkban. Manapság aki kedvet kap hozzá kis energia és anyagi ráfordítással akár órák alatt kaphat horgászatra jogosító okmányokat. Sokan élnek is ezzel a lehetőséggel. Sajnos az a tapasztalatom, hogy sok mostanság lett horgász nem nagyon van tisztában azzal, hogy horgásszá válása, bizony felelősséggel is jár. Nem elég megvenni a felszerelést és a csalit. Nem elég egy vízparti nyaralóval rendelkezni ahhoz , hogy valaki felelősség teljes horgásszá váljon. Nagyon sok szabály , és egyéb ismeretek elsajátítása kell ahhoz , hogy ne váljon egy békés horgász hétvége rémálommá. Bloggerként , halőrként rengeteg kérdést kapok horgászoktól, sokszor olyat is ami alapevidencia lenne mindenkinek aki horgászengedéllyel rendelkezik. A szabályok nem kellő elsajátítása veszélyes tudatlanság, ugyanis a szabályok nem ismerete nem mentesít a felelősségre vonás alól . Ha egy kérdés már akkor merül fel amikor a halőr igazoltat és esetleg jóhiszeműen vétettünk a szabályok felületes ismerete miatt, az már akár súlyos következményekkel is járhat. Na, de mi is történhet velünk ha vétünk a szabályokkal szemben?… Mit tehetünk , mire számíthatunk?
Kezdjük az egyik legalapvetőbb kérdéssel
Ki halőr és milyen jogköre van?
A Hármas Körös vidéke illetve összességében a Körösök vidéke,a folyamszabályozások következtében lecsökkent életterén is jelentős természeti értékekkel rendelkezik. Az ember összeszűkítette az állat és növényvilág élhető zónáját. Az a piciny rész ami megmaradt a természetnek az is jelentősen megváltozott és jelentősen károsodott az elmúlt 130 évben. Mégis sok élőlény alkalmazkodott ehhez és bár korlátozottan, kevesebben, de élnek máig a Körös vidéken olyan ritkaságok amikre ez a vidék büszke lehet. Több az állatvilághoz tartozó kuriózumról számoltam már be a blogomban. A kérészektől, a réti csíkon, át egészen az uhu bagolyig. De számos, kifejezett ritkaság fordul meg mifelénk ezeken kívül is. Vidékünkön rendszeresen költ a réti és parlagi sas, a fekete gólya. Itt él a vizeinkben a csak itt megtalálható bihari márna, illetve az emlősök közül a vidra és a hód élvez kiemelt figyelmet és védettséget. De nem csak az állatvilág ritkaságai vannak jelen térségünkben. A növényvilág is képviselteti magát. Gyomaendrődön él egy jelentéktelennek tűnő, apró kis virág ami nagyon ritka. Olyan kis apróság , hogy ha nem tudunk róla talán észre se vesszük. Én se tudtam róla . Egészen idén februárig. Amikor az általam szervezett rendezvényen Tóth Tamás a KMNP természetvédelmi őre előadásában meg nem említette. Előadása az egész vidék átalakulásába nyújtott betekintést ,több élőlényt is kiemelt köztük ezt a kis virágot amiről most írni szeretnék.
2011 októberében járunk, a hajnali sötétség leple alatt érünk a vízpartra. Kocsiból gyors kipakolás,, majd a csónakba bepakolás és mire ezzel végzünk látjuk a ködbe-párába burkolódzott folyót amin megyünk is csónakkal lefele a megbeszélt folyószakaszra. Hideg van! Fázunk mint a vadászkutya, de még a folyón haladunk lefele, a táj szépsége feledteti velünk a reggeli -2 fokot.
Március 13.-án Pénteken tartották meg Gyomaendrődön a Szent Antal Népház szervezésében a HALGAZDÁLKODÁS ÉS HORGÁSZAT A HÁRMAS-KÖRÖSÖN ÉS HOLTÁGAIN" Konferenciát. A Vírus helyzet miatt vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy annak ellenére is igen nagy érdeklődésre tartott számot az konferencia. Az előadások egytől egyig nagyon informatívak és gondolat keltőek voltak. Jó volt hallani a szakemberek és a tudományos világ képviselőinek a kutatásokra és nem feltételezésekre alapuló véleményét. Azoknak aki nem jöttek el, szeretnék egy kis betekintést nyújtani az elhangzottakba nyilván a teljesség igénye nélkül. 
Fotó: Metzker Krisztina