2011 októberében járunk, a hajnali sötétség leple alatt érünk a vízpartra. Kocsiból gyors kipakolás,, majd a csónakba bepakolás és mire ezzel végzünk látjuk a ködbe-párába burkolódzott folyót amin megyünk is csónakkal lefele a megbeszélt folyószakaszra. Hideg van! Fázunk mint a vadászkutya, de még a folyón haladunk lefele, a táj szépsége feledteti velünk a reggeli -2 fokot.

Célunk, a híres Halászlaki kút 11-12 méteres gödrei és a vasúti híd kőszórása. Pergetéssel mártogatással szeretnék próbálkozni, de hogy melyik is a nyerő, ez ott fog kiderülni. A távolba feltűnik az első állomásunk, a vasúti híd.

Mielőtt elkezdenénk horgászni, kiszállunk, megmozgatjuk elgémberedett végtagjainkat, majd a szerelékeket gyors összerakjuk és eljött a várva-várt pillanat,, végre ellökjük a csónakok a parttól,, és már lógatunk is. Kezdő pergető horgászként nézem ki mit csinál és igyekszem a technikát ellesni. Nem lesz nehéz tanulni,, hisz mire beállunk a kőszórásra már jön is felfele az első hal. Egy szép kis süllő,, nem nagy,, olyan éppen méretes. Megy is vissza, koppan a twister a mederfenéken, és már üti is a következő.. Megvan ez is.. Ez egy kis köves,, éppen csak megakadt. Ami ezután következet az minden pergető horgász álma. Egymás után jöttek a süllők és csukák,, közben be-be ugrottak a kövesek. A halak kapókedvét mi sem bizonyította jobban, a végén egy kis ponty is felvette a twistert.

A gépgalériát megnézve látható, hogy teljesen mindegy volt a csali színe

Gyorsan elszállt az idő, késő délután szálltunk ki ismét elgémberedett lábakkal és annál éhesebb korgó gyomorral a partra. Gyors tűzrakás, és már sült is a nyársra húzott frissen besózott süllő, szalonnával csurgatva, mellé pirítós kolbásszal és némi zöldséggel.

Elindultunk és ismét fáztunk, de nem zavart,, mert jóllakottan, élménnyel emlékekkel megtelve mehetünk vissza a csónakkikötő helyhez.

Örök emlék amit kaptam,

Köszönöm neked Hármas-Körös

Simon Ferenc.