Aki most ebben az időszakban a Körösök partjára téved, bizony különös állapotokat talál. A  víz mélyen  a mederben mindenhol, a nyári vízszintekhez képest méterekre. Sokan, még a rendszeresen a partjait járó horgászok  is megrökönyödnek mikor szembesülnek ezzel az állapottal. A Körös-völgyi horgászok Facebook csoportban is fellángolt a felháborodás az alacsony vízszintet látva. Pedig akik évtizedek óta horgásznak rajta azoknak már ez nem kéne hogy meglepetést okozzon. Számomra ez a kisvizes állapot már megszokott, sőt minden évben  várt esemény. Ilyenkor tárulkozik ki igazán a duzzasztott folyószakasz.Ilyenkor látni a sokszor 4 métert is meghaladó vízszint csökkenéskor, hogy mi rejtőzik a mélyben. A felháborodókat azonban  meg tudom érteni. Sokan vagdalkoznak ilyenkor, hogy ez vagy az a szervezet, intézmény hozzá nemértése az oka ennek az állapotnak. Nem tisztem megvédeni senkit, és nem is akarom magam mellettük állónak aposztrofálni, de sajnos bármilyen hihetetlen is, ezzel az állapottal nem lehet mit kezdeni. Ez a Körösök természetes állapota. A hiba a nyári nagyvizes állapotban van, és mélyen a múltban gyökerezik. A mostani vízkezelők pont olyan szenvedő alanyai ennek a helyzetnek mint a horgászok. De az igazi kín nem is az emberé, hanem a Körösök élővilágáé. Ahhoz, hogy megértsük mi is okozza ezt az óriási vízszint ingadozást, nézzünk egy kicsit vissza  a múltba.

Az ember által átformált Körös menti táj jellegzetessége, a sok, gáton kívül rekedt, levágott folyókanyarulat  és csatorna.  Ezeknek az egyik sajátossága, hogy a partszegélye, amit már nem borít a víz , igen jó életfeltételeket biztosít a fásszárú növényekének és ezen belül a különböző gyümölcsfáknak ,cserjéknek, bokroknak. Sajnos ez a szegély a mezőgazdasági művelés miatt sok helyen alig 1-2 méter széles. Nyáron és ősszel viszont ezek a part menti sávok, mivel sosem voltak művelve, olyan gyümölcsöket teremnek, melyeket nem az emberi kéz nemesített. Meghatározhatatlan ősi fajták. Közvetlenül növényvédő szert, műtrágyát soha nem kaptak, csak úgy vannak és teremnek a környéken élő állatok és az emberek örömére. A nyitott szemmel járó, környezetre fogékony horgászok bizony ilyenkor nem csak a kapást lesik , hanem ezeknek a fáknak a gyümölcsét is keresik,   fogyasztják.Meghatározhatatlan fajtájú vadalma . A félhalmi holtág mellett

Az utóbbi hónapokban fellángolt klíma pánik futótűzként terjedt tova a világon. Főleg a fiatalok által szervezett megmozdulások, demonstrációk, és egyéb megnyilvánulási formák kezdenek teret nyerni a világ fejlett államaiban. A sok klíma veszélyhelyzetet hirdető emberrel szemben azonban még most is sok a szkeptikus. Itt nálunk vidéken az emberek nagy részét, a napi gondjaik megoldása annyira leköti, hogy hozzájuk nem ér el a nagyvárosi tüntetések zaja és mondanivalója. Pedig itt a végeken kellene  a leghangosabbnak lenni, ugyanis itt vannak a klímaváltozásnak a legszembetűnőbb jelei. Én úgy gondolom, hogy a klímaváltozás és annak hatása már nem kopogtat a Körösök partján , hanem berúgta  az ajtót.

Az előző bejegyzésemben egy olyan fajról írtam amely a mocsaras területek csökkenésével sajnos nagyon megritkult.(ide kattintva olvasható) Ezen a logikai úton továbbmenve most egy olyan fajról írnék, ami a gőtéknél sokkal jobban megsínylette a folyamszabályozásokkal eltűnő mocsárvilágot. Régen igen nagy számban élt az Alföldi mocsarakban.Jelentős hatással volt az abban az időben a sárréten élő emberekre. Egy külön szakma is kialakult ezen élőlények gyűjtésére és hasznosítására , kereskedelmére. Sőt az időjárás előrejelzés egyik fontos eleme volt a  hagyomány ismerőinek. Ez az élőlény egy hal,  mégpedig a réti csík.

Réti csík ... a Terra alapítvány fényképe..

Nemrég előadást tartottam gyerekeknek egy rendezvényen  a Körösök élővilágáról, ahol az előadás után egy tanár odajött hozzám és megjegyezte , hogy ő még nem is látott élőben  gőtét. Ezen egyáltalán nem csodálkoztam, mert bár sok van belőlük a Körösök mentén, igen rejtett életmódot folytatnak, és ritkán kerülnek olyan helyre, ahol a mindennapjait élő ember találkozhat velük.  Az én viszonyom a gőtékkel speciális. Gyerekkorom óta ismerem őket. Sokszor jártam a csatornák partjait gőték után kutatva, megfigyelve viselkedésüket. Egyszer eléggé el nem ítélhető módon,haza is vittem két hím és egy nőstény pettyes gőtét. Terráriumot rendeztem be nekik. Akkor még nem tudtam, hogy a talpaikon levő tapadó korong szerű redőkkel, simán felmásznak az üvegen és reggelre eltűntek. Anyám nagy örömére ( nem volt őszinte a mosolya)… egy egész nap kerestem őket sajnos az utolsót csak hetek múlva találtam meg elpusztulva a szőnyeg alatt. De nézzük csak meg kik is ők valójában:

Nőstény pettyes gőte a gát melletti kocsinyomból

A Körösök mellékfolyói közt van kettő aminek a neve majdnem azonos.  A Berettyó és a Hortobágy-Berettyó. A köznyelvben sokszor mindkettőt egyszerűen csak Berettyónak hívják. A róla beszélő horgászok is gyakran vétik el ezt a hibát, és esetlegesen a zsákmányokról való beszámolás is zavart kelthet, mert a neve ugyan majdnem egy a kettőnek, viszont a távolság köztük 50 km.

A Hortobágy-Berettyó mocsara Mezőtúr városánál.

Régóta terveztem , hogy megnézem ezt a holtágat a Hármas -Körös mentén. A városhoz ugyan közel esik, de a hullámtéren belül található és a partja  bokrokkal, gyalogakáccal olyan sűrűn benőtt, hogy csak nagy nehézségek árán közelíthető meg. A terveimet most tett követte annak apropóján , hogy a napokban beszélgettem egy idős halásszal aki elmesélte , hogy mikor gyerek volt az apja oda járt halászni és gyerekként sokszor elkísérte. Már akkor egy feltöltődött,  sekély holtága volt a Körösnek, de a tavaszi áradásokkor nagyon sok hal menekült ki ebbe a holtágba és maradt benne a nyáron is. Akkor még egész évben víz borította. Sajnos mára már annyira feltöltődött , hogy hiába volt idén tavasszal nagy áradás a Körösön , a nyár végi és az őszi aszályban teljesen kiszáradt.

Mentetlen holtágak. Nem szeretem ezt a kifejezést. Olyan szakszerű és ezért olyan rideg. Egyébként is viszolygok a terminus technicus-októl. Nekem sokkal jobban cseng az ártéri holtágak kifejezés.

De mindegy hogyan is hívjuk őket, ez akkor sem változtat azon a tényen , hogy ezek a holtágak a Körösök  bölcsői , inkubátorai, és elválaszthatatlan szerves részei az ártéri flórának, faunának.

A Peres Holtág gáton belüli része. Az egyik legjobb ívóhely a Hármas Körösön

Ülök a csónakomban a Hármas Körösön, szélcsendes időben a  lassan áramló vízzel cipeltetem magam. Szeptember vége van.. annak is az utolsó napja. Szokatlanul meleg nyárias az idő. Egy szál pólóban horgászom.   Annak ellenére is szokatlan  a meleg  , hogy  Petőfi óta tudjuk, ilyenkor " még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zölddel a nyárfa az ablak előtt"….  ez utóbbit tanúsíthatom innen a Körösről is . A parti nyárfák üde nyár végi zöld ruhájukban pompáznak.  Csendesen sodródva kuttyogatok . Szeretem ezt a horgász módszert. Nem csak azért mert minden ütésben ott van a  hatalmas harcsa reménye ,  hanem azért is mert ilyenkor egyedül vagyok … illetve nem is vagyok egyedül  . Magammal vagyok …

Kiss Tamás,évi több mázsa pontyfogással és több éves tapasztalattal a háta mögött, mesél a hobbijáról, módszereiről, tapasztalatairól, hitvallásáról. Különös tekintettel ajánlom azok figyelmébe az interjút akik a Peres holtághoz hasonlóan törpeharcsával fertőzött vízen próbálnak a nagy pontyok nyomába eredni. A Tamás által kikísérletezett módszerek sikert hozhatnak a törpés vizeken is.