Ülök a csónakomban a Hármas Körösön, szélcsendes időben a  lassan áramló vízzel cipeltetem magam. Szeptember vége van.. annak is az utolsó napja. Szokatlanul meleg nyárias az idő. Egy szál pólóban horgászom.   Annak ellenére is szokatlan  a meleg  , hogy  Petőfi óta tudjuk, ilyenkor " még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zölddel a nyárfa az ablak előtt"….  ez utóbbit tanúsíthatom innen a Körösről is . A parti nyárfák üde nyár végi zöld ruhájukban pompáznak.  Csendesen sodródva kuttyogatok . Szeretem ezt a horgász módszert. Nem csak azért mert minden ütésben ott van a  hatalmas harcsa reménye ,  hanem azért is mert ilyenkor egyedül vagyok … illetve nem is vagyok egyedül  . Magammal vagyok …

Talán ez a legjobb kifejezés. Sodródok a folyón, kényelmes lustasággal visz a hátán a víz. Van időm nézelődni.  Látom a parti fákat, bokrokat. Ismerős mind. Látom a frissen becsúszott partoldalt. Bement a nagy nyárfa . Szépen ráfeküdt a vízre. Nem lep meg . Évek óta vártam már. Jó süllős hely lesz jövőre . Jól van ez így.

 A szeptember végi csendben különösen szeretek kuttyogatni,  az őszi csend mindig  megérint . Más ez a csend mint a nyári csendek.. Nyáron soha nincs teljes csend. Mindig belekiabál valaki. Vagy egy kakukk, vagy egy béka , vagy egy csapat fecske. Ilyenkor már elmaradnak a nagy nyári hangoskodások, szél se rebben , csak a kuttyogató hangja hasít bele már-már kellemetlenül a hangtalanságba.  A kakukk rég elment már. A békák csendben lapítanak a víz szélén a bokrok alatt. Arra gondolva , hogy hamarosan jön a hosszú álmot ígérő tél.. Fecskét se látni, hallani már lassan egy hete .  Tehát maradt a kuttyogató hangja amibe szinte belerezeg a levegő. Szépen szól meg kell hagyni, de ez a harcsáékat abszolút nem hatja meg . Kapás nélkül sodródom , tehát van időm nézelődni és az elmúlt nyáron merengeni. Szinte hallom a nyár hangjait  a békákat a kakukkot és a fecskéket. De álljunk csak meg itt. Fecskééket tényleg hallom. Vagy csak képzelődőm? Felnézek az égre és láss csodát…. egy fecske csapat csapong a tőlük  megszokott szeleburdisággal a fejem felett magasan.  Egészen apróknak látszanak. De annál hangosabbak. Vándorlásban vannak. Kedvem lenne felkiáltani hozzájuk , hogy csendesebben!!! Tessék csak az utazásra koncentrálni!. Rendes fecske ilyenkor már Afrikában vadászik a moszkitókra. Lehet néznének nagyot , hogy ez a hegyomlás  itt alattunk mit ordítozik mikor úgysem értjük…és különben is. Jobban tudjuk mi azt mikor, hol kell lennünk.…

Kapás továbbra sincs tehát ráérek a fecskéékel foglalkozni . Csapongó keringésbe kezdenek. Le-le vágva most már  a fák közé. Millió apró rovar repked, a szárnyas hangyák is most rajzanak. Biztos azok közt vágják a rendet. De így  már jobban látom őket. Elég vegyes alakulat. Van köztük, füsti, molnár ,és parti fecske is. Egész sokan vannak. Megszámolni  őket reménytelen vállalkozás, hiszen olyan gyorsan cikáznak , hogy  belefárad a szemem  a követésükbe. Most már egészen  lejönnek. A vízig . Némelyik bele kap a vízbe. Sokszor láttam már ilyet. Tudom, így isznak. Elképesztő sebességeket és repülő mutatványokat látok. Körbe vesznek jobbról, balról is. Meregetik a vizet. Egy kis parti fecske tőlem 3 méterre vág a vízbe. Tisztán látom ahogy a fejét is belemeríti. Mint a fáradt vándor mikor haját vizezi  ha patakhoz ér. Vajon honnan jöhettek? Innen a közelből, valamelyik Tisza-parti telepről, esetleg messzebbről valami zord tengerparti vidékről.  Ezen elmélkedek, mikor egy villámgyors árnyék száguld át a vízen. Felnézek . Fent hatalmas a pánik az ivó fecskék közé belevágott a kabasólyom és ki is kapott egyet közülük..

- Az anyád te!! Rázom az evezőt ,de ez nem hatja meg . Egy közeli nyárfára száll és ebédel… Hirtelen felindulásomat most már szégyellem. Hiszen ritka madárról van szó. Itt nálunk, Gyomaendrőd környékén szerintem nem is nagyon  költ. Valószínű ő is vándorlásban van. Követi a fecskéket. Olvastam már róla, hogy  a vándorló fecske csapatokkal vonulnak ők is.  Ezt alátámasztva meglátok még egyet. Ő is próbálkozik , de hiába a sólyom egyedül álló repülő tudománya,  a megriadt, most már  magasban csapongó fecskékkel szemben esélye sincs. Csivitelve röhögik ki , sőt még meg is támadják. Le- le csapnak rá, elkergetik. Ő sólyomsága hanyatt homlok menekül a  fák közé. Ezen jót derülök. A fecskék most már nem jönnek lejjebb, hanem a maguk csélcsap, csapongó módján határozottan irányba állnak és szép lassan dél felé húzódnak. Egy óra múlva már nem látok egyet se. Újra teljes lesz a csend.

 Bandi bácsi (Dusek András )Kuttyogat a Hármas Körösön egy nyári napon

Csak a kuttyogató hangja hallatszik. De minek? Mert kapás az továbbra sincs. Abba is hagyom  és csak sodródok a vízen  . Így tökéletes a csend. Élvezem…sokáig. Egészen addig amíg valahol a magasban meg nem töri az alföldi táj jellegzetes őszi és téli madara. A hideg téli napok fekete dalnokának,  a vetési varjúnak , mély recsegő hangja… Na, már csak ti hiányoztatok … mosolyodok el és pakolok össze….. A nap is lebukott a gát mögött és a harcsák se érdeklődtek a csalijaim után, úgyhogy elindulok és hazaviszem magamat.