Az ember által átformált Körös menti táj jellegzetessége, a sok, gáton kívül rekedt, levágott folyókanyarulat  és csatorna.  Ezeknek az egyik sajátossága, hogy a partszegélye, amit már nem borít a víz , igen jó életfeltételeket biztosít a fásszárú növényekének és ezen belül a különböző gyümölcsfáknak ,cserjéknek, bokroknak. Sajnos ez a szegély a mezőgazdasági művelés miatt sok helyen alig 1-2 méter széles. Nyáron és ősszel viszont ezek a part menti sávok, mivel sosem voltak művelve, olyan gyümölcsöket teremnek, melyeket nem az emberi kéz nemesített. Meghatározhatatlan ősi fajták. Közvetlenül növényvédő szert, műtrágyát soha nem kaptak, csak úgy vannak és teremnek a környéken élő állatok és az emberek örömére. A nyitott szemmel járó, környezetre fogékony horgászok bizony ilyenkor nem csak a kapást lesik , hanem ezeknek a fáknak a gyümölcsét is keresik,   fogyasztják.Meghatározhatatlan fajtájú vadalma . A félhalmi holtág mellett

Sok ilyen fát személyesen is ismerek, ha mondhatom így . Van például kedvenc szilvafám melyet augusztusi délutánokon meg szoktam látogatni, és van olyan vackorfa melynek közelében szinte csak azért horgászok körte éréskor, hogy a kapástalan időt a gyümölcsének szedésével és fogyasztásával üssem el. Ezeknek a fáknak, különösen a cseresznye, meggy, szilva fáknak a víz felé hajló ágai alatt sokszor kapitális halak, elsősorban amurok, pontyok, keszegfélék lesnek a lehulló gyümölcsre. A víz felé hajló eperfák helyei, pedig a Körösök mentén szabályosan hadititkot képeznek.  Az érett, vízbe hulló eperre a süllőn, harcsán , csukán kívül szinte minden hal vadul kap. Amíg nem fogtam nem hittem el, de kapitális balinokat is tőrbe lehet csalni olyankor az eperfa édes gyümölcsével..Kiss Tamás "szilvás" amurja

Az alföldi tájképhez régen hozzátartoztak ezek a vadgyümölcsök, manapság is sokfelé megtalálhatóak. Letűnt kor itt maradt hírnökei ők. Teremnek amíg tudnak és amíg hagyják őket. Vigyázzunk rájuk!