A blog történetében először , vendégszerző tollából származó írás kerül bejegyzésre. Zanócz Krisztián írása , horrorisztikus konyhai kálváriáját mutatja be  élete első menyhalával.

                                                                          ....................

Már csak a menyhal hiányzott és a pisztráng.  Van persze rajtuk  kívül néhány egzotikus nevű apróság amit nem fogtam még és amelyek csak is kizárólag azért léteznek, hogy élemedett korú, szadista lelkületű, horgászvizsga-bizottsági elnökök dominanciájukat fitogtatva alázzák vizsgázóikat és amelyeket halandó ember még csak nem is látott soha, sőt, meg a nagyapjuk sem. Szóval van egy-két kis bizbasz amit nem fogtam eddig, de ezek nem is annyira érdekelnek, tekintettel arra, hogy többnyire védettek is, nomeg némelyek egyenesen olyanok mint akik egy scifi-horrorból castingoltak be a vizeinkbe. (Ingola, érted!? Nincs is szája! Rádtapad és kiszív! Brr...)  Ilyen halakra nem pecázunk ugyebár, elég nekünk az állókép is róluk.

Fotó:Jankulár Zsolt

Az előző bejegyzésem a Körösök duzzasztásáról( ide kattintva olvasható) igen népszerű lett. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Tulajdonképpen engem is meglepett mennyi embert érdekelt. A sok visszajelzés közt kaptam egy pár konstruktívabban kritikusat is . Az egyik ilyen gondolat indító volt számomra. A megjegyzés így hangzott” A cikk alap gondolataival egyetértek, de kikérem magamnak a Körösök nevében a csatornává aljasított jelzőt”. Abban az aspektusban a csatornává aljasított Körösöket pusztán vízrajzi szempontból értettem. Egyenes meredek falú, nagyrészt ásott  gödrökben lezúduló, csapadékvíz elvezetőké silányították a folyóinkat a folyamszabályozásokkor. Azonban  a megjegyzés írója  nyilván nem erre, hanem szennyvízcsatornára asszociált és ez ellen tiltakozott. Sajnos szerintem azonban tévedett. Ebből a nézőpontból is lehet kicsit erős, de találó jelzőt használtam úgy gondolom. Miért is gondolom így? Leírom. De előtte kihangsúlyoznám , hogy szerintem ez egy olyan probléma aminek jelen körülmények közt nincs megoldása. Talán csak a nagyon távoli jövőben lesz. Ez a probléma  a  létünkből fakad, és bár a Körösökről írok, de az ország összes folyóvízére átültethető

Aki most ebben az időszakban a Körösök partjára téved, bizony különös állapotokat talál. A  víz mélyen  a mederben mindenhol, a nyári vízszintekhez képest méterekre. Sokan, még a rendszeresen a partjait járó horgászok  is megrökönyödnek mikor szembesülnek ezzel az állapottal. A Körös-völgyi horgászok Facebook csoportban is fellángolt a felháborodás az alacsony vízszintet látva. Pedig akik évtizedek óta horgásznak rajta azoknak már ez nem kéne hogy meglepetést okozzon. Számomra ez a kisvizes állapot már megszokott, sőt minden évben  várt esemény. Ilyenkor tárulkozik ki igazán a duzzasztott folyószakasz.Ilyenkor látni a sokszor 4 métert is meghaladó vízszint csökkenéskor, hogy mi rejtőzik a mélyben. A felháborodókat azonban  meg tudom érteni. Sokan vagdalkoznak ilyenkor, hogy ez vagy az a szervezet, intézmény hozzá nemértése az oka ennek az állapotnak. Nem tisztem megvédeni senkit, és nem is akarom magam mellettük állónak aposztrofálni, de sajnos bármilyen hihetetlen is, ezzel az állapottal nem lehet mit kezdeni. Ez a Körösök természetes állapota. A hiba a nyári nagyvizes állapotban van, és mélyen a múltban gyökerezik. A mostani vízkezelők pont olyan szenvedő alanyai ennek a helyzetnek mint a horgászok. De az igazi kín nem is az emberé, hanem a Körösök élővilágáé. Ahhoz, hogy megértsük mi is okozza ezt az óriási vízszint ingadozást, nézzünk egy kicsit vissza  a múltba.

Az ember által átformált Körös menti táj jellegzetessége, a sok, gáton kívül rekedt, levágott folyókanyarulat  és csatorna.  Ezeknek az egyik sajátossága, hogy a partszegélye, amit már nem borít a víz , igen jó életfeltételeket biztosít a fásszárú növényekének és ezen belül a különböző gyümölcsfáknak ,cserjéknek, bokroknak. Sajnos ez a szegély a mezőgazdasági művelés miatt sok helyen alig 1-2 méter széles. Nyáron és ősszel viszont ezek a part menti sávok, mivel sosem voltak művelve, olyan gyümölcsöket teremnek, melyeket nem az emberi kéz nemesített. Meghatározhatatlan ősi fajták. Közvetlenül növényvédő szert, műtrágyát soha nem kaptak, csak úgy vannak és teremnek a környéken élő állatok és az emberek örömére. A nyitott szemmel járó, környezetre fogékony horgászok bizony ilyenkor nem csak a kapást lesik , hanem ezeknek a fáknak a gyümölcsét is keresik,   fogyasztják.Meghatározhatatlan fajtájú vadalma . A félhalmi holtág mellett

Az utóbbi hónapokban fellángolt klíma pánik futótűzként terjedt tova a világon. Főleg a fiatalok által szervezett megmozdulások, demonstrációk, és egyéb megnyilvánulási formák kezdenek teret nyerni a világ fejlett államaiban. A sok klíma veszélyhelyzetet hirdető emberrel szemben azonban még most is sok a szkeptikus. Itt nálunk vidéken az emberek nagy részét, a napi gondjaik megoldása annyira leköti, hogy hozzájuk nem ér el a nagyvárosi tüntetések zaja és mondanivalója. Pedig itt a végeken kellene  a leghangosabbnak lenni, ugyanis itt vannak a klímaváltozásnak a legszembetűnőbb jelei. Én úgy gondolom, hogy a klímaváltozás és annak hatása már nem kopogtat a Körösök partján , hanem berúgta  az ajtót.

Az előző bejegyzésemben egy olyan fajról írtam amely a mocsaras területek csökkenésével sajnos nagyon megritkult.(ide kattintva olvasható) Ezen a logikai úton továbbmenve most egy olyan fajról írnék, ami a gőtéknél sokkal jobban megsínylette a folyamszabályozásokkal eltűnő mocsárvilágot. Régen igen nagy számban élt az Alföldi mocsarakban.Jelentős hatással volt az abban az időben a sárréten élő emberekre. Egy külön szakma is kialakult ezen élőlények gyűjtésére és hasznosítására , kereskedelmére. Sőt az időjárás előrejelzés egyik fontos eleme volt a  hagyomány ismerőinek. Ez az élőlény egy hal,  mégpedig a réti csík.

Réti csík ... a Terra alapítvány fényképe..

Nemrég előadást tartottam gyerekeknek egy rendezvényen  a Körösök élővilágáról, ahol az előadás után egy tanár odajött hozzám és megjegyezte , hogy ő még nem is látott élőben  gőtét. Ezen egyáltalán nem csodálkoztam, mert bár sok van belőlük a Körösök mentén, igen rejtett életmódot folytatnak, és ritkán kerülnek olyan helyre, ahol a mindennapjait élő ember találkozhat velük.  Az én viszonyom a gőtékkel speciális. Gyerekkorom óta ismerem őket. Sokszor jártam a csatornák partjait gőték után kutatva, megfigyelve viselkedésüket. Egyszer eléggé el nem ítélhető módon,haza is vittem két hím és egy nőstény pettyes gőtét. Terráriumot rendeztem be nekik. Akkor még nem tudtam, hogy a talpaikon levő tapadó korong szerű redőkkel, simán felmásznak az üvegen és reggelre eltűntek. Anyám nagy örömére ( nem volt őszinte a mosolya)… egy egész nap kerestem őket sajnos az utolsót csak hetek múlva találtam meg elpusztulva a szőnyeg alatt. De nézzük csak meg kik is ők valójában:

Nőstény pettyes gőte a gát melletti kocsinyomból

A Körösök mellékfolyói közt van kettő aminek a neve majdnem azonos.  A Berettyó és a Hortobágy-Berettyó. A köznyelvben sokszor mindkettőt egyszerűen csak Berettyónak hívják. A róla beszélő horgászok is gyakran vétik el ezt a hibát, és esetlegesen a zsákmányokról való beszámolás is zavart kelthet, mert a neve ugyan majdnem egy a kettőnek, viszont a távolság köztük 50 km.

A Hortobágy-Berettyó mocsara Mezőtúr városánál.

Régóta terveztem , hogy megnézem ezt a holtágat a Hármas -Körös mentén. A városhoz ugyan közel esik, de a hullámtéren belül található és a partja  bokrokkal, gyalogakáccal olyan sűrűn benőtt, hogy csak nagy nehézségek árán közelíthető meg. A terveimet most tett követte annak apropóján , hogy a napokban beszélgettem egy idős halásszal aki elmesélte , hogy mikor gyerek volt az apja oda járt halászni és gyerekként sokszor elkísérte. Már akkor egy feltöltődött,  sekély holtága volt a Körösnek, de a tavaszi áradásokkor nagyon sok hal menekült ki ebbe a holtágba és maradt benne a nyáron is. Akkor még egész évben víz borította. Sajnos mára már annyira feltöltődött , hogy hiába volt idén tavasszal nagy áradás a Körösön , a nyár végi és az őszi aszályban teljesen kiszáradt.

Mentetlen holtágak. Nem szeretem ezt a kifejezést. Olyan szakszerű és ezért olyan rideg. Egyébként is viszolygok a terminus technicus-októl. Nekem sokkal jobban cseng az ártéri holtágak kifejezés.

De mindegy hogyan is hívjuk őket, ez akkor sem változtat azon a tényen , hogy ezek a holtágak a Körösök  bölcsői , inkubátorai, és elválaszthatatlan szerves részei az ártéri flórának, faunának.

A Peres Holtág gáton belüli része. Az egyik legjobb ívóhely a Hármas Körösön