Nagyon szeretem Fekete István írásait. Külön a kedvenceim közé tartozik a Hu című regénye ami egy uhuról szól. Az említett  művén kívül  több novellájában és a Tüskevárban is megemlíti ezt az óriás termetű baglyot. Mindig irigykedve olvastam írásaiban amikor leírta , hogy elsétált egy fán ücsörgő uhu  alatt. Csak úgy, természetesen. Ahol én élek, a Körösök mentén sajnos nem él ez  a madár. Már belenyugodtam, hogy soha nem fogok vele természetes körülmények közt találkozni. Nem így lett.

 Az uhu (bubo bubo)   az egyik  legnagyobb termetű  bagoly fajta Európában. Kinézetre pont olyan, mint az erdei fülesbagoly, csak annál háromszor nagyobb. Termete miatt összetéveszthetetlen, de van más is ami megkülönbözteti tőle. A hangja. A nevét kiabálja, hangos és  mély uhuuuu kiáltás, ami kilométerekre is elhallatszik az éjszaka csendjében. Nem hallottam soha,  egészen 2019 februárjáig. Akkor is olyan helyen , hogy alig hittem a fülemnek.

Erdei fülesbagoly. Pont úgy néz ki mint egy uhu, csak sokkal kisebb. Fotó: Balog Lajos

Közismert madarunk Ő . A Körösök vízrendszerében, úgy mint az egész Kárpát medencében  igen elterjedt. Sokan csak vadkacsaként azonosítják. Helytelenül mert  a vadkacsa félék, pontosabban a vadréce félék közül ő csak egy faj. Igaz hogy messze a  leggyakoribb köztük. Hazánkban nagyjából húsz féle récefajt tartanak számon, de a többiből összesen sincs akkora populáció mint a tőkés récéből. Közkedvelt vízi vad. Vadásszák és a vadászok mesterségesen nevelik őket. Az ember közelségét jól tűri, élőhely igénye alacsony. Ahol van egy pocsolyányi víz, ott ő már jól érzi magát.Nyújtózkodó tőkés réce tojó. Fotó : Simon Ferenc

A Kákafoki holtág , vagy ahogy  a sokan ma is hívják szarvasi, vagy szentandrási Körös, egyedül álló vize Európának. Egy holtág ami él. Mert a kákafoki holt Körös,   se nem holtág , se nem élő Körös és se nem álló víz, se nem folyóvíz , hanem mindezeknek az ember által szabályozott és mesterségesen létrehozott keveréke. Példátlan és különleges vize ez a Kárpát medencének. Még a hosszát is lehet több féle képpen értelmezni, egyesek szerint 29 km körüli, de mások szerint a holtágból kiágazó Bikazugi részt nem kell hozzá számítani . Anélkül pedig csak 14 km hosszú. Szerintem nem ez a lényeg. A Kákafok Európa egyik leghosszabb holtága és abban a tekintetben egyedülálló , hogy nem is holtág , hanem az év nagy részében egy csendes folyóvíz. Gyakorlatilag a Hármas Körös egyik mellékága.. ennek magyarázatához nézzünk vissza a múltba. Mondjuk az 1800-as évek elejére, az utolsó évekbe amikor a Körösök még a évezredek alatt, kemény munkával kivájt medrükbe folytak.

Azt hinnénk ez az Amazonas. Pedig nem. Ez is a Kákafoki Holt-Körös Fotó: Match Fishing

A napokban olvastam , hogy a Balatoni nádasok területe állítólag 40%-al fogyatkozott meg az elmúlt 10 évben. Ez tragédia véleményem szerint A nádasok ökológiai szerepe létfontosságú a vizes élőhelyek számára. Funkciójuk egyik része a vízben lebegő üledékszemcsék megkötése. Erre kiváló példát találtam nemrég barangolásim során. A Gyomaendrőd határában található Kisfoki-Holtág ami egy gáton belüli ,mentetlen holtág,az év egy részében sajnos szárazon áll.  Ott jártamkor a Hármas-Körös éppen áradt és elérte azt a szintet ami elég ahhoz , hogy a holtágat a Körössel összekötő csatornán keresztül feltöltse vízzel. A holtmeder az előző napon  még teljesen száraz volt.(ide kattintva  olvasható róla egy korábbi írásom) A Kisfoki holtág medre a nádasból fotózva  2019 novemberében.

Sokat gondolkodtam ezen a bejegyzésen, egyáltalán foglalkozzak -e vele. A téma nagyon kényes és  igen provokatívnak hat még ha nem is annak szánom.

A horgászat mint szabadidős tevékenység régóta jelen van az emberiség történetében. Igazán nagy felvirágzása a 1800-as évek második felétől datálható. Mint minden olyan tevékenység, amit az ember nagyobb csoportja kedvtelésből űz, ez is rohamos fejlődésnek indult a múlt században. Hozzá nőtt egy iparág. Jelenleg világviszonylatban is meghatározó gazdasági potenciál van a horgászatban. Akik nem űzik ezt a hobbit azokat sokszor meglepetésként ér, hogy csak kishazánkban tíz, de ha a kapcsolódó szekvenciákat ( hajóipar, ruházat , turizmus stb ) is hozzá vesszük forintban kifejezve több tízmilliárdos volumenű.

A fejlődéssel együtt kezdtek kialakulni a múlt század végén a különböző specializálódott módszerek . Hasonló képpen mint  a művészetben. Itt is meg vannak a kornak, emberi habitusnak megfelelő trendek. Vannak keszegezésre , pergetésre, legyezésre, pontyozásra stb  szakosodott pecások . Az átlag horgászok ezeknek a módszereknek egyfajta  keverékét űzik. Jómagamat is ide sorolnám. Ezeknek az specializálódásnak a legnagyobb nyertesei a  gyártók . Egész iparág épül a horgásziparon belül pl az etetőanyagok, csalik, felszerelések gyártására, forgalmazására. A horgászfelszerelések is specializálódtak. Ugye pár évtizede univerzálisnak mondható botok orsók , zsinórok voltak forgalomban. Lehetett velük pontyozni , és pár perces átszereléssel keszegezni esetleg süllőzni is. Ez ma már megszűnni látszik.  Egy UL pálcával kizárt , hogy valaki etetőkosaras fenekezős horgászatot kezdjen. Vagy egy rakósbottal pergessen.( kedves laikusok kik ezt olvassák , nem fejteném ki mi az az UL pálca , vagy rakósbot mert akkor tíz oldal is kevés  lenne ehhez a cikkhez. A Google választ ad mindenre). A felszerelés lassan kezdett a horgászoknál státusszimbólummá válni.

Egy csapat szabályosan fogott busa. 

Majdnem pontosan egy éve készítettem a vízparti szeméthelyzetről a videómat. A  nyilvánosság elé egy erősen megvágott anyag került, a szaftosabb részek cenzúrázva lettek ,de ennek ellenére rengeteg kritikát kaptam.  Különösen bizonyos horgász kasztokhoz tartozó emberek keltek ki magukból. A szuperetikus eszenciát magukévá valló pergető horgászok támadtak a legjobban, hogy ők bizony nem fogják más szemetét összeszedni . Ők nagy szakaszokat bejárnak és nulla szemetet hagynak maguk után. Hiszen nem használnak etetőanyagot, kukoricát, egyéb csalit. csak műcsalival horgásznak amit hoznak visznek magukkal.  tehát ne rajtuk verjük le a gombócás, csipeszesek balhéját…...Valamelyik pergető guru szereti a szaloncukrot. ennek szemmel látható jelei vannak a pályán kb 20 darabot szedtem össze

Bár a címben a tél jelzőt használtam azt azért szögezzük le , hogy ez a téli szezon még eddig igazi téli idő nélkül zajlott le  a Körösök mentén. Nem mondom, hogy nem volt némi fagy,  de a kemény hidegek,  a -10 c alatti értékek, illetve a hó még hószállingózás szintjén se nagyon volt erre felé és egyelőre az előre jelzések szerint nem is várható.

Sokan megköveznének ezért , hogy hóért hidegért sóvárgok, de ezek a melegkedvelő emberek nem tudják, hogy a téli kemény fagyra és a hóra milyen nagy szüksége van a Kárpát medence ökoszisztémájának.  Mind a talajvíz háztartásban , mind a populáció szabályzásban a hónak, hidegnek nagy szerepe van.  Hiába van most az egész országban hidegpárna, és erős zúzmarás lerakodás, a talaj hőmérséklete pár centi mélyen már plusztartományban van. Ez szépen látható abból is, hogy a fákon bár vastagon áll a zúzmara a föld közelében levő lágyszárúakon alig található belőle.

Bár a talaj teteje keményre fagyott, az egy -két centis réteg alatt már lágy állagú.  Én mindenesetre nem vártam tovább. Lehet ezen a télen nem lesz már jobb alkalom  és neki indultam ezen a  vékony fagyon bejárni olyan helyeket amiket csak ilyenkor lehet.  A Hullámtéri holtágak partszegélye kizárólag ilyenkor járható. Bár a vékony jég recsegett ropogott alattam, mivel a parttól nem távolodtam el egy méternél messzebbre nem aggasztott a dolog. A jég alatt 2-3 centis víz volt csak mindössze.  És , hogy mit láttam? Megmutatom azt amit meg tudok a fényképeken keresztül, mert sok apróság csak élőben izgalmas.  Íme a képgaléria:

Ködös , zúzmarás idő van. Talpam alatt recseg a felfagyott talaj. A fagypont alatti hőmérséklet ellenére, ez a téli szezon eddig sajnos igen meleg . Semmilyen formában nem hasonlít a Kárpát medencében megszokott telekhez. Bár január közepe van, ezidáig a hó és a kemény -10 c alatti fagyok is elkerültek minket. Nem örülök neki. A magyar tájnak szüksége van a hideg kemény, havas telekre.

 Ilyenkor az év első napjaiban mindíg az elmúlt év fotóit rendezgetem archiválom. Ez az év se kezdődhet másképpen hiszen  több ezer  fénykép került mentésre a Körösök vidékéről 2019-ben. Először arra gondoltam hónapokra lebontva csinálok egy kis albumot ide a blogba ,amolyan visszatekintésként az elmúlt évre, de meggondoltam magam. Inkább egy válogatást raktam össze olyan képekből amelyek a blog tavalyi legsikeresebb projektje közben készültek . Szeptemberben Simon Ferivel nekivágtunk a Sebes Körös felső vizének, hogy utána járjunk a nálunk legendaként emlegetett óriási Román víztározó kapacitás valódiságának és filmet készítsünk róla. A kisfilm ide kattintva tekinthető meg. A forgatás közben sok fotót készítettünk a csodálatos Körös forrásvidékről.  Íme ezekből egy válogatás.

A blog történetében először , vendégszerző tollából származó írás kerül bejegyzésre. Zanócz Krisztián írása , horrorisztikus konyhai kálváriáját mutatja be  élete első menyhalával.

                                                                          ....................

Már csak a menyhal hiányzott és a pisztráng.  Van persze rajtuk  kívül néhány egzotikus nevű apróság amit nem fogtam még és amelyek csak is kizárólag azért léteznek, hogy élemedett korú, szadista lelkületű, horgászvizsga-bizottsági elnökök dominanciájukat fitogtatva alázzák vizsgázóikat és amelyeket halandó ember még csak nem is látott soha, sőt, meg a nagyapjuk sem. Szóval van egy-két kis bizbasz amit nem fogtam eddig, de ezek nem is annyira érdekelnek, tekintettel arra, hogy többnyire védettek is, nomeg némelyek egyenesen olyanok mint akik egy scifi-horrorból castingoltak be a vizeinkbe. (Ingola, érted!? Nincs is szája! Rádtapad és kiszív! Brr...)  Ilyen halakra nem pecázunk ugyebár, elég nekünk az állókép is róluk.

Fotó:Jankulár Zsolt