Hamarosan elérkezik az általános iskolai ballagások ideje. Ami a nyár hivatalos kezdetét is jelenti a magyar családoknak. Nekem többet is jelent . Ugyanis ez az időpont egybe esik a Körösök és a Tisza vízrendszerének egy csodálatos jelenségével a kérészrajzással azaz a tiszavirágzással. Ezt az elképesztő jelenséget már közel 30 éve kísérem szoros figyelemmel. Minden alkalommal lenyűgöz. Egy jó, pár nap alatt lezajló, erős rajzás, olyan mint egy fergeteges színi előadás. Fő és mellékszereplőkkel. Drámával, humorral, tánccal, és elképesztő dramaturgiával. De ez csak a látvány , ami nem látszik az ennél sokkal komolyabb dolog. Valójában ez egy hatalmas küzdelem . Az élet küzdelme az életért… a Körösök ökológiájának egyedülálló harca a fennmaradásért. Egyedülállóságára mi sem nagyobb bizonyíték, hogy maga  Sir David Attenborough is forgatott róla egy filmet (ide kattintva látható) Gyomaendrődön. De mi is történik itt ebben a pár napban ilyenkor?

A végre megjött májusi esők, és a kellemes meleg idő előcsalta bimbóiból a vadvirágokat. A körösök mente ilyenkor igazi szín és forma kavalkád.

Mivel hirtelen elhatározások embere vagyok , az április 24. -i  holtágszemle után , már alig vártam a másnapi nap délutánját, hogy leteszteljem azt a vizet. Tényleg van -e benne aranykárász? A kisfilmet(ide kattintva megtekinthető) elküldtem Simon Ferenc természetfotós barátomnak aki azonnal rákapott, és jelezte kijönne velem. Három órára beszéltünk meg találkozót. Nagy reményekkel vágtunk neki  a tesztpecának. Bár ő csak inkább fotózni jött. Azért a sok éves csatorna peca tapasztalataira szükségem volt. A terep nem volt egy ideális pálya.

Az élőhely ideális lenne a széles kárásznak

Pár hónapja amikor a vízparti szemét kérdésben a határokat feszegetve , csináltunk egy videót a felelősség kérdéséről, nem tudtam mi lesz a  következménye (ITT LÁTHATÓ). Számítottam rá , hogy  a visszhangja nagy lesz. Számítottam a reagálásokban sok kritikára, sok egyetértő megnyilvánulásra egyaránt . Számba vettem annak lehetőségét is , hogy sok ellenséget szerzek , és nem leszek túl népszerű  a horgászok körében. Hiszen az igazság sokszor sértő ha az ember arcába mondják, és  az erősen megvágott anyagban nem finomkodtam…. a kivágott részekben meg különösen nem.

Nem olyan rég , pár hónapja  egy igen hosszú éjjelt töltöttem a Peres holtágon halőr társaimmal egyetemben. Akkor kényszerű okunk volt rá, egy orvhorgászt értünk tetten(ide kattintva  olvasható részletesen). Most más a célom , horgászni jöttem. Éjjeli pergetésre, csónakból . Számomra ez a horgászat krémje. Aki próbálta már az nem felejti el milyen élmény. Nem szántam rá most sok időt. Egy-két órát. Hát több lett belőle , jóval több. Köszönhető figyelmetlenségemnek. Ugyanis eltévedtem, És ha nincs a Diósi híd útban és a két vége egybe érne a holtágnak még most is ott lennék.  De menjünk csak szépen  sorjában.

Bicajjal indultam körbenézni , de most itt ülök a földön egy holtág partján. Nézelődöm. A tegnapi eső életet hozott a földre, szinte hallom a flóra aszályból felszabadult sóhajtását. Élvezem a tavaszi napot. Közben ma már másodjára vagyok tanúja egy családi perpatvarnak. Tőkésrécéék bontják a rendet. Az előbb a Körösön láttam, most meg itt a holtágon, ugyanaz a forgatókönyv .  Nevetve nézem, ahogy a szerelemtől vezérelt tőkés gácsért üti-vágja a tojó, csak úgy hullik a tolla. Vége  a szerelmi időszaknak , most már a költés jön . A gácsérra nincs tovább szükség a mór megtette kötelességét tehát elmehet. Na ez nem tetszik őgácsérságának, tolakodni próbál,követeli hitvesi jogait. Tehát  tojó elveri. De alaposan. Vágja ahol éri. Szegény gácsérnak szemmel láthatóan az élettől is elment a kedve, nemhogy a szerelemtől. Duzzogva elhúzódik , de csak annyira , hogy lássa a párját. Gondolom megpróbálja nemsokára mégegyszer , hátha… Már-már  emberi vonásokkal tarkított jelenet. Ezen perpatvaron  kívül amúgy csend van.  Mint azt egyszer már egy blogbejegyzésben leírtam, minden évszaknak megvan a maga csendje. A Tavasznak is. Képzavarral élve a tavasz csendje harsány.  Tele van ez a csend élettel nem is csend ez… de mégis. A városi zajhoz szokott fülnek az. Nekem nem . A fűzfák körül zsonganak a méhek, ezernyi madár fújja énekét. Zeng-bong minden. Nem csend ez hanem zene.  Az élet melódiája. Gondoltam leírom. De leírhatatlan. A levegőben terjengő  virágillattal együtt ez a zene nem elmesélhető csak átélhető. Évente egyszer ebben az időszakban. Összeszedelődszködöm és tovább indulok. Céltalanul csak úgy nézelődni… Persze a fényképező nálam volt , lőttem is vagy 200 képet. Íme néhány belőlük

 A rizstáblák közt megbúvó tiszta vízű kis horgászparadicsom a Dan-zugi holtág. A Hármas Körös 1875-ös évben egy kanyar átvágásával jött létre. A folyó bal partján. Mindösszesen alig 100 métert vágtak át a kubikosok, de ezzel egy a belső, gáton belülirészeket is figyelembe véve közel 3 km hosszú állóvíz keletkezett. A gáton belüli része , védett vizes élőhely , horgászni rajta tilos. A gáton kívül egyetlen  nagy íves kanyarulat az egész holtág. 2,3 km hosszú és átlagosan 40 méter széles. Vízmélysége 2-3 méter körüli.

Nehéz szívvel lépkedek a Hármas-Körös árterében. Nehéz szívvel szomorúan , mert lábam alatt tavalyi avar csörög . Száraz és törik mint az üveg. Pedig itt ahol lépkedek most az évnek ebben az időszakában nem száraz csörgésnek kéne hangzania talpam alól, hanem cuppogásnak .

Sőt az évnek ebben az időszakában itt nem is kéne, hogy járjak . Méteres víznek kellene  itt lennie. Ugyanis a kubik  rendszert és egy belső holtág partját járom. A belső holtágban alig van víz.  Épphogy csak pár tíz centi víz borítja az iszapot. Partja ami, normál esetben medre , most cserepesre száradva, ahogy azt az ember elvárná egy forró augusztusi délutánon. De most március van. És kő kemény aszály. Áradásnak se híre se hamva, pedig nagyon kéne. A sekély maradék vize a holtágnak sárga. Az apró halak kavarják fel szorult helyzetükben. Partján gémek, kócsagok lesnek rájuk, a vidrának is könnyű terep a vadászathoz.  Pedig itt most ívó csukáknak, sügéreknek kéne sárgára kavarnia a vizet.

A holtágból kiágazó oldalágak, kubikok alja porzik. Bakancsom tiszta por. Mint említettem tavalyi avar csörög az aljukon. Vízi növények maradványai sárgállanak bennük. A fák gyökerei szárazon lógnak le a törzsükről, ideális ívóhelyek lennének süllőnek , csukának. Nem fekete rigónak kellene itt avart túrnia , hanem vadrécének vizet fecsernie ilyenkor.  Nem jól van ez így … nagyon nem jól.