Mivel hirtelen elhatározások embere vagyok , az április 24. -i  holtágszemle után , már alig vártam a másnapi nap délutánját, hogy leteszteljem azt a vizet. Tényleg van -e benne aranykárász? A kisfilmet(ide kattintva megtekinthető) elküldtem Simon Ferenc természetfotós barátomnak aki azonnal rákapott, és jelezte kijönne velem. Három órára beszéltünk meg találkozót. Nagy reményekkel vágtunk neki  a tesztpecának. Bár ő csak inkább fotózni jött. Azért a sok éves csatorna peca tapasztalataira szükségem volt. A terep nem volt egy ideális pálya.

Az élőhely ideális lenne a széles kárásznak

Pár hónapja amikor a vízparti szemét kérdésben a határokat feszegetve , csináltunk egy videót a felelősség kérdéséről, nem tudtam mi lesz a  következménye (ITT LÁTHATÓ). Számítottam rá , hogy  a visszhangja nagy lesz. Számítottam a reagálásokban sok kritikára, sok egyetértő megnyilvánulásra egyaránt . Számba vettem annak lehetőségét is , hogy sok ellenséget szerzek , és nem leszek túl népszerű  a horgászok körében. Hiszen az igazság sokszor sértő ha az ember arcába mondják, és  az erősen megvágott anyagban nem finomkodtam…. a kivágott részekben meg különösen nem.

Nem olyan rég , pár hónapja  egy igen hosszú éjjelt töltöttem a Peres holtágon halőr társaimmal egyetemben. Akkor kényszerű okunk volt rá, egy orvhorgászt értünk tetten(ide kattintva  olvasható részletesen). Most más a célom , horgászni jöttem. Éjjeli pergetésre, csónakból . Számomra ez a horgászat krémje. Aki próbálta már az nem felejti el milyen élmény. Nem szántam rá most sok időt. Egy-két órát. Hát több lett belőle , jóval több. Köszönhető figyelmetlenségemnek. Ugyanis eltévedtem, És ha nincs a Diósi híd útban és a két vége egybe érne a holtágnak még most is ott lennék.  De menjünk csak szépen  sorjában.

Bicajjal indultam körbenézni , de most itt ülök a földön egy holtág partján. Nézelődöm. A tegnapi eső életet hozott a földre, szinte hallom a flóra aszályból felszabadult sóhajtását. Élvezem a tavaszi napot. Közben ma már másodjára vagyok tanúja egy családi perpatvarnak. Tőkésrécéék bontják a rendet. Az előbb a Körösön láttam, most meg itt a holtágon, ugyanaz a forgatókönyv .  Nevetve nézem, ahogy a szerelemtől vezérelt tőkés gácsért üti-vágja a tojó, csak úgy hullik a tolla. Vége  a szerelmi időszaknak , most már a költés jön . A gácsérra nincs tovább szükség a mór megtette kötelességét tehát elmehet. Na ez nem tetszik őgácsérságának, tolakodni próbál,követeli hitvesi jogait. Tehát  tojó elveri. De alaposan. Vágja ahol éri. Szegény gácsérnak szemmel láthatóan az élettől is elment a kedve, nemhogy a szerelemtől. Duzzogva elhúzódik , de csak annyira , hogy lássa a párját. Gondolom megpróbálja nemsokára mégegyszer , hátha… Már-már  emberi vonásokkal tarkított jelenet. Ezen perpatvaron  kívül amúgy csend van.  Mint azt egyszer már egy blogbejegyzésben leírtam, minden évszaknak megvan a maga csendje. A Tavasznak is. Képzavarral élve a tavasz csendje harsány.  Tele van ez a csend élettel nem is csend ez… de mégis. A városi zajhoz szokott fülnek az. Nekem nem . A fűzfák körül zsonganak a méhek, ezernyi madár fújja énekét. Zeng-bong minden. Nem csend ez hanem zene.  Az élet melódiája. Gondoltam leírom. De leírhatatlan. A levegőben terjengő  virágillattal együtt ez a zene nem elmesélhető csak átélhető. Évente egyszer ebben az időszakban. Összeszedelődszködöm és tovább indulok. Céltalanul csak úgy nézelődni… Persze a fényképező nálam volt , lőttem is vagy 200 képet. Íme néhány belőlük

 A rizstáblák közt megbúvó tiszta vízű kis horgászparadicsom a Dan-zugi holtág. A Hármas Körös 1875-ös évben egy kanyar átvágásával jött létre. A folyó bal partján. Mindösszesen alig 100 métert vágtak át a kubikosok, de ezzel egy a belső, gáton belülirészeket is figyelembe véve közel 3 km hosszú állóvíz keletkezett. A gáton belüli része , védett vizes élőhely , horgászni rajta tilos. A gáton kívül egyetlen  nagy íves kanyarulat az egész holtág. 2,3 km hosszú és átlagosan 40 méter széles. Vízmélysége 2-3 méter körüli.

Nehéz szívvel lépkedek a Hármas-Körös árterében. Nehéz szívvel szomorúan , mert lábam alatt tavalyi avar csörög . Száraz és törik mint az üveg. Pedig itt ahol lépkedek most az évnek ebben az időszakában nem száraz csörgésnek kéne hangzania talpam alól, hanem cuppogásnak .

Sőt az évnek ebben az időszakában itt nem is kéne, hogy járjak . Méteres víznek kellene  itt lennie. Ugyanis a kubik  rendszert és egy belső holtág partját járom. A belső holtágban alig van víz.  Épphogy csak pár tíz centi víz borítja az iszapot. Partja ami, normál esetben medre , most cserepesre száradva, ahogy azt az ember elvárná egy forró augusztusi délutánon. De most március van. És kő kemény aszály. Áradásnak se híre se hamva, pedig nagyon kéne. A sekély maradék vize a holtágnak sárga. Az apró halak kavarják fel szorult helyzetükben. Partján gémek, kócsagok lesnek rájuk, a vidrának is könnyű terep a vadászathoz.  Pedig itt most ívó csukáknak, sügéreknek kéne sárgára kavarnia a vizet.

A holtágból kiágazó oldalágak, kubikok alja porzik. Bakancsom tiszta por. Mint említettem tavalyi avar csörög az aljukon. Vízi növények maradványai sárgállanak bennük. A fák gyökerei szárazon lógnak le a törzsükről, ideális ívóhelyek lennének süllőnek , csukának. Nem fekete rigónak kellene itt avart túrnia , hanem vadrécének vizet fecsernie ilyenkor.  Nem jól van ez így … nagyon nem jól.

Vajon mit lát a vad?  Mit érzékel belőlünk? Talán sosem tudjuk meg .A vadon élő állatok érzékszervei sokak szerint az állandó fennmaradásért való közdelem miatt kifinomultak , és rendkívül érzékeny műszerek. Ez valószínűleg így is van, de ez kiegészül egy hatodik érzékkel is szerintem , ez pedig nem más mit a veszély megérzése. Ha egy vadon élő állat számára veszélyesnek ítél meg egy szituációt azonnal menekülőre fogja. Lehet , hogy ehhez nem is kell semmit lásson vagy halljon. Egyszerűen csak a környezte hirtelen megváltozása, vagy egy intuíció is elég.

Hamarosan itt a március elseje. Egy újabb nevezetes dátum a horgászok világában. Március elsején több hal mint például a balin  a kő és  fogassüllőnek valamint a sügérnek is megkezdődik a hivatalos nászidőszaka , ami alatt teljes védelmet élveznek. Ezen halfajok közül a fogasüllő ívásával szeretnék pár mondatban foglalkozni.  A fogassüllő (Sander lucioperca) a magyar horgászok egyik legnépszerűbb legkedveltebb hala a ponty után. Az egész éves utánuk való hajszát követően most két hónap kíméleti időszak következik számukra .

A fogassüllő profilja.