A blog történetében először , vendégszerző tollából származó írás kerül bejegyzésre. Zanócz Krisztián írása , horrorisztikus konyhai kálváriáját mutatja be élete első menyhalával.
....................
Már csak a menyhal hiányzott és a pisztráng. Van persze rajtuk kívül néhány egzotikus nevű apróság amit nem fogtam még és amelyek csak is kizárólag azért léteznek, hogy élemedett korú, szadista lelkületű, horgászvizsga-bizottsági elnökök dominanciájukat fitogtatva alázzák vizsgázóikat és amelyeket halandó ember még csak nem is látott soha, sőt, meg a nagyapjuk sem. Szóval van egy-két kis bizbasz amit nem fogtam eddig, de ezek nem is annyira érdekelnek, tekintettel arra, hogy többnyire védettek is, nomeg némelyek egyenesen olyanok mint akik egy scifi-horrorból castingoltak be a vizeinkbe. (Ingola, érted!? Nincs is szája! Rádtapad és kiszív! Brr...) Ilyen halakra nem pecázunk ugyebár, elég nekünk az állókép is róluk.
Fotó:Jankulár Zsolt
Nem úgy a menyhalra, amely megfogása az elmúlt években - bármit is követtem el ellene - sehogy se akart össze jönni. Tartott ez egészen tegnap estéig, mikoron végül megfoghattam életem első - és vélhetőleg utolsó menyhalát egy 1,41 kilogrammos példány személyében.
Tájékozatlanok okítása végett jelzem: A menyhal megfogása igen problematikus dolog. Én például számtalanszor NEM fogtam már menyhalat és ez leginkább annak köszönhető, hogy decemberben eszem ágában sem volt kimenni a folyópartra. A menyhal – tudni illik – leginkább az igen hideg, fagyás közeli vizet kedveli. A fagyasztószekrényt – állítólag – meg egyenesen imádja!
A menyhal másik specialitása, hogy igazán fontos kelléke a magyar horgásztársadalom kedvenc elfoglaltságának: a farokméricskélésnek. (“nem fogtál még menyhalat? ÁÁÁÁÁ Hát milyen horgász vagy Te?) Világos ugye, hogy igazi keménytökű (betonfügés - csak hogy ne vádoljatok hímsovinizmussal) potens horgász az lehet, aki télen, hóban, ónos esőben igazi kisüstit szürcsölgetve is eme igen rejtélyes halunkat kergeti, ahelyett hogy például a panel hetedik emeletén a radiátor mellé kucorodva a Magyar Horgász archivált példányait lapozgatva a korrekt halfényképezés rejtelmeiben mélyülne el.
Ami engem illet: évi három alkalmat adok neki -nem többet, aztán sértődötten veszem tudomásul, hogy ez az év is elment menyhal fogás nélkül. Na de nem úgy mint idén! Tegnap megfogtam a betyárját, (Mekkora Jani vagyok mi?) és az eskü alatt az asszonynak tett fogadalmamnak eleget téve a konyha felé vettem az irányt eme állítólagos gasztronómiai kuriózummal. Nem kellett volna.
Állítólag finom. Ok, ezt készséggel elhiszem, bár én magam kizárólag csak süllőt és pisztrángot eszek, de – gondoltam -adok neki egy próbát. Nos, ezt a tortúrát amit ez a nyamvadt hal okozott nekem én még egyszer soha a büdös életben nem csinálom végig!
Ott kezdődött, hogy láthatólag nem akart kimúlni. Igen, tudom, az angolna is ilyen, de ha a parton szakszerűen fejbe ütöm , akkor legyen oly kedves: a vágódeszkán már ne mocorogjon! Még idegből se, mert attól én leszek ideges! Mega macska. Aztán folytatódott azzal, hogy nem értettem miért olyan dundi, mint egy májcirózisos bojlis-horgász. A problematika kulcsát azonban hamar megtaláltam, midőn filéző késemmel óvatlanul megböktem oldalát és a halban felhalmozódott brutális szagú gázok egy élemedett korú állatkerti kígyó sziszegésével eltávoztak belőle, hogy ezt követően könnyes szemmel öklendezve boruljak a mosogatótálcára. “Inkább menj a wc-re hányni!” - vetette közbe kajánul az asszony a hátam mögül, eléggé bénán álcázva a konyha összetrutyizása miatt érzett kárörömét.Fotó : Zanócz Kriszián
Kedves olvasó! Sok halat pucoltam már - elhiheted, - de ilyen büdös szagot és a halból kifolyó, vízszerű, kb egy deciliternyi bűzös folyadékot még nem tapasztaltam soha. Szerencsére ez a szag gyorsan eltűnt, amint a hal belszerveit szakszerűen elhelyeztem egy erre rendszeresített nejlon zacskóban. A halat megmostam és csodák csodája: nem maradt büdös! Nosza - gondoltam - a nehezén túl vagyunk, most már csak jobb lehet: Nyúzzuk meg!
Hát nem. Annak aki még nem nyúzott menyhalat csak azt tudom mondani: Bátorság, dinamika, újságpapír! Ez utóbbi célra jómagam a kormányzati propagandát használom, ellenben a hal pucolási folyamatának elején – felkészületlenül - egyik fontos elemmel sem rendelkeztem. Nyálkás-bőrös halról lévén szó, csak is kizárólag a nyúzás jöhetett szóba, amely az alábbiak szerint történt: Az első óra az kb a szerencsétlen menyus össze-vissza forgatásával telt és csak igen igen lassan haladtam. Még pihenni is meg kellett állnom, s miközben újabb és újabb – időközben beszerzett - újságot használtam fel a hal megfogásához (ami jobban csúszott mint egy NER-közeli vállalkozó által közpénzből működtetett önkormányzati jégpálya) és közben egyre gyakrabban sandítottam a konyhai falióra felé. "Nem, ez nem lehet! nem foghatsz ki rajtam Te rohadék! Lenyúzom a bőrödet! Kitépem a májadat!" - gyakoroltam rajta az anti-asszertív kommunikácót és mindent egy lapra téve az édesanyjára tett utalások közepette rántottam egy hatalmasat a bőrén.... Én nem tudom hogy csináltam, de a bőr engedett és ami a legszebb volt a dologban, úgy engedett: hogy közben a hát és farokúszói megmaradtak. Diadalittas üvöltések közepette emeltem fejem fölé a halat és rohantam megmutatni a családnak, akik ekkor már félálomban Thomas a Gőzmozdony - vagy valami hasonló gyereksztár - kalandjait tanulmányozták. "Szuper, remélem nem hagysz mocskot magad után és összetakarítasz a konyhában!" - osztoztak örömömben majd másik oldalukra fordulva folytatták tovább a gyermekirodalmat.
A menyusom azóta a mélyhűtőben pihen és ott is marad előreláthatólag karácsonyig. Addig nézek valami receptet hozzá, magamnak meg valami új eljárást arra nézve, hogy decemberi süllő horgászatokon hogyan kerülhetem ki, mert státusz hal mivolta ide vagy oda: Köszönöm, ez az egy menyhal nekem bőven elég volt. Örökre.
Szerző:
Zanócz Krisztián