Közismert madarunk Ő . A Körösök vízrendszerében, úgy mint az egész Kárpát medencében igen elterjedt. Sokan csak vadkacsaként azonosítják. Helytelenül mert a vadkacsa félék, pontosabban a vadréce félék közül ő csak egy faj. Igaz hogy messze a leggyakoribb köztük. Hazánkban nagyjából húsz féle récefajt tartanak számon, de a többiből összesen sincs akkora populáció mint a tőkés récéből. Közkedvelt vízi vad. Vadásszák és a vadászok mesterségesen nevelik őket. Az ember közelségét jól tűri, élőhely igénye alacsony. Ahol van egy pocsolyányi víz, ott ő már jól érzi magát.
Nyújtózkodó tőkés réce tojó. Fotó : Simon Ferenc
A mostani általános iskolai tanrendet nem ismerem de nekünk még egy egész órát kitevő tananyag volt a tőkés réce felsőben. Csak remélni tudom , hogy ez most is így van. Szerintem nem nagyon van olyan ember országunkban aki valamilyen formában nem találkozott már vele élőben. Mint említettem igen gyakori réce féle. Jól tolerálja az ember közelségét, téli időszakban szívesen verődik össze városok tavain, egyéb vizein. A lakosság előszeretettel eteti őket általában péktermékkel ami nem annyira tesz jót nekik.
Puha pehelytolluk a világ egyik legjobb hőszigetelő anyaga. Lábukat közé húzva egész éjjelt a jeges vízben vagy magán a jégen töltik télen.Fotó: Simon Ferenc
A tőkés réce jól felismerhető. Ha csak az alakját vesszük figyelembe és a színezetétől eltekintünk, úgy néz ki mint egy kacsa. Merthogy ő a házi kacsa őse. A tojó vadszínű és a szárnyán található színes folt. A hím azaz a gácsér színes, feje fénylő olajzöld, nyaka barna, szárnytöve rikítóan kékes színű. A többi récefajtól jól megkülönböztethető színezete alapján, a mérete is általában nagyobb mint a többié. Tavasszal áprilisban költ .4-8 tojását közel a vízhez, vízi növényzetre , alacsony fákra bokrokra rakja. A tojó nagyon gondos anya. Igen mulatságos látvány kora tavasszal a fészket őrző tojó amikor az arra tévedő szerelemre áhítozó gácsért úgy megtépi , hogy repül a tolla. Szegény lovag általában fejvesztve menekül, de a tojó még akkor is üti veri ahol éri. Egészen emberi jelentetek ezek. A kikelő kisrécék fészekhagyók. Egyből követik anyjukat és pár órásan már kis gályaként úsznak anyjuk után. A víz szélén keresgélnek, apró csigákat rovarokat fogyasztanak, de nem vetik meg a zöldet sem. A békalencse, rucaöröm kifejezetten a kedvencük. Ősszel, este és hajnalban előszeretettel hagyjak el a vizet és repülnek ki a szántókra kukoricát, egyéb takarmány magvakat fogyasztani.
A récéket szívesen fogyasztja sok ragadozó, a kisrécék a legsérülékenyebbek mert bár kiválóan úsznak repülni sokáig még nem tudnak. A saját szemmel láttam nem egyszer pár napos kiskacsát elrabló halat. De a levegőből is sok veszély fenyeget , a héják, sasok sűrűn vágják le e vízről a kiskacsákat. A család ősz végéig együtt marad, utána a szétszórt családok nagy csapatokba rendeződnek. Ha beáll a fagy és az állóvizek befagynak, ezrével költöznek a folyóvizekre. Ha a folyóvizek is befagynak, illetve ez a nagyobb állóvizekre is jellemző , lihogókat alakítanak ki maguknak. Kis helyen több száz, esetleg több ezer réce is összegyűlik és testük melegével illetve folyamatos vízmozgatással nem hagyják befagyni a vizet maguk alatt. A lihogók környékén megjelennek a ragadozók is. Volt olyan tél , hogy az S kanyari lihogó közelében hét rétisast számoltam össze, de a vidra és a róka, is előszeretettel vadászik rájuk ilyenkor. Sőt, az idén Zoli barátom aranysakált is látott rájuk vadászni. Megértem őket. A réce húsa igen finom. tapasztalatból tudom. Aki evett már birsalmás vadkacsa levest az gondolom egyetért velem .
Akik sűrűn járnak a vizek partján azoknak megszokott már a látványuk. Ügyet sem vetünk rájuk sokszor annyira természetes a jelenlétük. Hozzá tartoznak a vízhez. Télen a Körösöket járva jó indikátorok számomra. Ha alkonyatkor hirtelen felrebbenő réce csapatot látok a folyón valahol, akkor ott szinte biztos , hogy ember jár.
A tőkés réce csapathoz télen sokszor csatlakozik más fajú réce is. Ez egy Magyarországon igen ritka mandarin réce. Simon Feri volt a szemfüles és lencsevégre kapta Békéscsabán az élővíz csatornán.
Sokszor találkozok velük nyári horgászatok közben. Nem zavarjuk egymást . Ők elbogarászgatnak a víz szélén a maguk csendességében, remek alkalmat adva nekem a megfigyelésükre. Mint említettem sok van belőlük, de azért ne zavarjuk őket , megvan a maguk baja anélkül is. Annyi veszély fenyegeti őket a víz alól a levegőből is, hogy bőven elég arra ügyelniük.
