Lassan döcögve haladok egy alig kikövezett mellékúton a Peres holtág felé. Annak is egy bizonyos részéhez tartok a halőri csónakok tárolóhelyéhez. Ott vár engem hivatásos halőr barátom és kollégám ebben a késői időpontban. Fél 11 van éjjel . A hőmérő 0 fokot mutat a kocsiban. Nehezen találom meg a leágazó utat, túl is megyek rajta. Vissza kell tolassak vagy száz métert . Sötét van nagyon . 11 re beszéltük meg a találkát, de hiába mentem fél órával hamarabb, barátomat nem tudom megelőzni. Már a helyszínen vár indulásra felkészített csónakjában. Fontos dolgunk van . A Peres holtág kanyargó medrében csónakkal fogunk széjjel nézni, ezen a decemberi éjszakán. A hidegre való tekintettel alaposan beöltözve, nehezen mozogva kászálódok be a vonatnak csúfolt 6 méter hosszú, rendkívül stabil halőri vízi járgányba. A nagy teljesítményű villanymotor olyant ránt induláskor a behemót csónakon , hogy majd felborulok a székkel. Uticélunk a Peres holtág egy bizonyos, tőlünk 6 km-re levő szakasza, ahol bizony rosszat sejtünk, mendemondák keringenek egy tilosban halászgató emberről. Ennek valóságtartalmáról szeretnénk meggyőződni.
A kép csak illusztráció. A helyszínen készült képek a történet végén láthatóak.