Valamikor a tavasz elején Boltizár Ottó halbiológussal akit régóta ismerek, hosszú évek után egy konferencián futottam össze.  Az ebéd utáni beszélgetés közepette merült fel, hogy Ő több magyarországi vizén is halászati szakértő. Többek közt a Gyomaendrőd közelében található Kecsegés-zugi holtág halgazdálkodási vezetője, szakértője. Ottót régóta ismerem, tudom, milyen alapos ha haltani kérdésekről van szó. Erről a beszélgetés közben is tanúbizonyságot tett. A telefonján mutogatta a halfauna felmérés közeben fogott halakat. Minden vízen ahol megbízzák ezzel  a munkával,a halgazdálkodást érintő döntését megalapozza egy alapos plankton és halfauna kontrollal.

A plankton monitoringot is érdekesnek tartom, de a halfauna felmérés nagyon érdekelt. Elmesélte , hogy elektromos halászgéppel történik, olyan feszültséggel ami a halaknak nem okoz maradandó károsodást. Látva érdeklődésem , akkor ott meg is hívott egy ilyen halászatra. Erre egészen október elejéig kellet várjak. Pár napja felhívott, hogy a Kecsegés-zugon fog végezni egy ilyet és ha érdekel szívesen lát, annál is inkább mert szüksége van egy segítő kézre. Egy hétköznapra tervezte a vizsgálatot. Olyankor ugyanis kevesen horgásznak rajta, illetve fix időpont az engedély miatt is lényeges. Kissé meg is ijedtem mikor az adott nap reggelén szakadt az eső, mert ugye az engedély csak egy adott napra érvényes, de délutánra már mire vízre szálltunk esőmentes , de borult égbolt fogadott.A Kecsegés vize borongós időben

A Kecsegés -zugról annyit kell tudni, hogy ez is régen a Körös eredeti medre volt. A folyamszabályozáskor vágták le a Körösről azóta önálló víz. A Kecsegés halgazdálkodási jogával a saját , a vízparti nyaralók tulajdonosaiból álló egyesület rendelkezik. Maga a holtág egy nagyjából 2km hosszú átlagosan 2méter vízmélységű horgászvíz. Legmélyebb pontján közel 4 méter mély. Eltérően a többi Gyomaendrőd környéki holtágtól a Kecsegés-zugnak van egy harmadik, kiágazó, csatorna szerű vak ága is. A zug évtizedek óta horgászkezelésben van. Ez meg is látszik rajta. Jól , szakszerűen kezelt horgászvíz, sok hallal. Fő hala nyilvánvalóan a ponty , és a keszegfélék, de mint meggyőződhettünk róla, a süllő állomány is figyelemre méltó..

Az akció Ottó nyaralójából indult. Párjával együtt hárman szálltunk csónakba. Nekem jutott a villanymotor kezelői szerep. Miközben az első mintavételezési hely felé csorogtunk, Ottó elmagyarázta miért is vagyunk itt. A tavaszi halfauna felméréskor, nagyon kicsi méretű süllőket is talált, 5-6 centiseket. Ez tavaszi időszakban aggasztó felfedezés, hiszen ezek csak egy nyarasok lehetnek és ennek az állománynak 10-14 centisnek kellett volna , hogy legyen. A mostani kutatásának célja az, hogy felmérje az egynyaras süllő állomány állapotát az áttelelési időszak előtt.

Mivel célhalunk a növendék süllő, ezért a mintavételezési helyek is a partszélre, bokrok aljára korlátozódnak. Nem is kell sokáig várjunk. A harmadik helyen, a padmaly alól előkerül egy 5 centis kis süllő. Ottó már mondja is… itt baj van. Ha több is lesz ilyen méretű, akkor  a süllő valamelyik életszakaszában táplálék hiány állhat fent . Csak ez okozhatja azt, hogy az egynyaras saját szaporulatú állomány 6-7 centis, hiszen ebben  az időszakban 10-14 centisnek kéne hogy legyen.A süllőt tartásokon,kis süllőt kerestünk.

Ahogy tovább kotorássza elektromos halász eszközzel a partélt egyre másra kerülnek elő az ugyanilyen méretű apró süllők, amik szemrevételezés, számolás után mennek is vissza  a vízbe.  De szépen jönnek fel a víz tetejére pár pillanat erejéig komoly halak is. Több jó süllő is előkerül . Ezekből Ottó pikkelymintát gyűjt az életkor megállapításához. Az egyik part menti bokor alól 7 kiló körüli gyönyörű ponty jön fel a víz tetejére. Ezt pikkely, és száj vizsgálat után útjára is engedjük. Meglepő számomra, hogy mennyi hal kerül elő egy-egy bedőlt fa, bokor alól. Volt olyan tökleveles ahol 7-8 ponty, valamint ugyanennyi nagytestű kárász  is a felszínre került, alig 10 négyzetméterről. Természetesen ahogy Ottó lekapcsolja az eszközt, azonnal úsznak is tovább sérülés mentesen. A mellékcsatorna egyik szilva bokra alól, vagy 8- 10 hatalmas amur ugrott meg a elektromos áram hatására, nagy testük miatt csak riasztólag hatott rájuk a gyenge áram .

Elképesztő halbőségnek vagyok tanúja. Négy óra halászat alatt rengeteg halat láttam. Sajnos a tájidegen invazív fajok a parti övezeteben itt is, mint szinte minden állóvízen az országban, dominálnak. Sok a naphal, tarkagéb, kárász. Ottó rájuk gyanakszik elsősorban ha a bébi süllők táplálék konkurenciáját keresi. Elmélete szerint a pár napos süllőivadék a nádban húzza meg magát, és az abban az időben ugyanott levő kárászok, naphalak eleszik előlük a táplálékot. Ezt a feltételezését arra alapozza, hogy a tavaszi halfauna felméréskor rengeteg kárász került elő az alig 10 centis vizű nádszélből,ahol abban az időszakban a szemmel még alig látható süllőivadékoknak kell lenniük. De az is lehet más az oka a visszamaradásnak. Mindenesetre kijelenti addig nem nyugszik amíg rá nem jön mi okozza.

További aktuális információk a Körösökről:www.korosokvideke.hu