A Hármas Körös árterét járva  a vizenyős rétek, mocsarak mentén két jellegzetes növénnyel gyakran találkozhatunk.  Mindkettő tradicionális gyógynövény, és meglehetősen feltűnő jelenségek  , azonban az  a tapasztalatom , hogy sokan nem is tudják róluk , hogy kifélék, mifélék. Ezért szeretném most itt bemutatni őket . Ez a két növény a réti füzény   (Lythrum salicaria) És a fekete nadálytő (Symphytum officinale) 

A réti füzény:

A vizes élőhelyek jellegzetes gyakori rizómás növénye. Ami annyit tesz , hogy gyökérről is hajt: Általában telepesen fordul elő mocsarak , vizel borított rétek mentén. Nagy napfény igénye miatt a fás, bokros  árnyékos részeket nem kedveli. Jól felismerhető a közel méter magas egyenes szárán lévő bíborszínű fürtvirágzatáról. Teáját emésztő szervi megbetegedések kezelésére régóta használják

Fekete Nadálytő:

A füzényhez hasonlóan szintén mocsarakban , vizes réteken található meg . Gyakran töve vízben álló. Széles, érdes hegyesdő leveleiről  és lecsüngő lila bogerdős virágáról könnyen felismerhető. Ritkán van egyedül rendszerint csoportosan nő. A neve onnan ered, hogy a hiedelem  szerint gyakran tanyázik a gyökérzetében nadály. ( tapasztalatom szerint is kedveli)

Gyógyhatása már a népi elnevezéseiből is kiviláglik forrasztófű, összeforrasztófű, sarkosfű, összeplántálófű,  Sebek, fekélyek gyógyítására használják borogatásként. A gyógyszeripar is alkalmazza hatóanyagát. Fogyasztása egy a májra mérgező alkaloida tartalma miatt nem ajánlott.