A Körös menti világ egyik frekventált helye a félhalmi holtágrendszer. Bátran mondhatom,hogy a vidék egyik ékköve.Magáról a holtágrendszerről már részletesen írtam (ide kattintva olvasható)

A Félhalmi holtág meghatározó , és elválaszthatatlan része a két végén található horgásztanya. Mivel mindkettőt gyerekkorom óta látogatom, nekem már szinte  a tájhoz tartoznak. Olyanok nekem  mint egy nagy fa a vízparton. Már csak akkor tűnne fel hogyha eltűnik, De a félhalmi horgásztanya örök. Mind a kettő az. Különösen az ötös tanya az ami őrzi a múltat. Mivel sokszor tévedek be ha arra járok egy üdítőre, nem tűnnek fel a változások. Igazából tegnap értettem meg miért nem. Azért mert nincsenek változások. Ez a létesítmény valamikor a hetvenes években vagy még korábban épülhetett. Azóta itt nem sok minden változott. Szinte semmi. A múlt század és egy elfeledett rendszer kis mementója. Egy valóságos kis nosztalgia sziget a modern világ tengerében.  A nyugalom és békesség fészke. Távol a város zajától. A legközelebbi település 8 kilométerre van és megközelíteni is csak  földúton lehet ami esős időben járhatatlan.

Évtizedek óta itt ugyanazok falak,képek,ugyanaz a festés , ugyanaz a kerítés amit a gyárban keletkezett hulladékból építettek. És igen ugyanazok az arcok is.Ugyanazok akik 40 éve ide járnak. Együtt öregedtek meg a kerítéssel, a falakkal, a biliárdasztallal amit ők építettek,és ők hoztak ide. Ide tartoznak. Nélkülük az egész nem érne semmit. Az egész csak így egész velük együtt. Van aki elmegy közülük az örök vizekre horgászni, de mégis itt marad. Itt marad belőlük valami.  Egy szék, egy tégla, egy elkorhadt fa ladik  vagy egy kép a falon és őrzi lelküket . Aki először jön ide nem biztos,hogy meglátja a hely szépségét. Aki viszont még emlékszik a május elsejékre, a ligetekre, a kerthelyiséges vas székes vas asztalos  bisztrókra, azokban egyből feltámad a nosztalgia érzése és  magával ragadja a hely varázsa.

A minap Krizsán Tamás barátommal látogattunk oda egy frissítő erejéig. Ő hívta fel a figyelmem.Ő nyitotta fel a szemem. Hiszen Ő először járt ott . Nem is bírta ki. Végig fotózott mindent. Másnap vissza mentem én is még pár képet csinálni. Akkor vettem észre azt amit eddig még soha. Itt tényleg áll az idő. Megmaradt a hely annak aminek anno megálmodói szánták.Egy a világtól elszigetelt menedéknek.

fotók: Krizsán Tamás  és a szerző