Augusztus van. Annak is a vége felé járunk.Megöregedett a nyár. Túl vagyunk a huszadika körüli ünnepeken. A Hármas Körös hullámterét járva , naptár nélkül is tudom , hogy lassan közeledik a szeptember . Ha egy hosszú álomból ébrednék és nem tudnám időben hol járok, az évnek ezt a pár hetét tévedhetetlenül felismerném. A késő délutáni hosszan elnyúlt árnyékok, és a fények csak ilyenkor , a nyárnak ebben a szakaszában ilyenek, nem tudom megfogalmazni igazán , de olyan lustán elnyúlóan fakók. Nem olyan szikrázóan hirtelenek mint júliusban. És nem olyan csendesen álmosítóak mint szeptemberben. Kicsit van még bennük élet, de már hamvad a nyári tűz.
Ilyenkor ebben az időszakban felkeresem régi ismerősömet egy szilvafát, nem is fa igazán , hanem bokor. Vadon nőtt a gát oldalán. Most sincs ez másképpen. Már messziről látom rajta a kéklő hamvas gyümölcsöket. Sok szilvabokor van Gyomaendrőd térségében, de ilyet nem tudok még egyet. Lombja mint egy rendes vadszilvának kezeletlen , ágas bogas , mint a vályogvető cigány haja. Tavaly majd megszakadt annyi gyümölcsöt termett , most alig van rajta pár darab , de az a pár szem nekem megéri a fáradtságot, merthogy messze van a várostól sokat kellett tekerjek , hogy ide érjek. Gyönyörű nagy szilványi szilvák. Szinte sose kukacos, és mézédes. Le is legelem azt a pár szemet amit találok.
Visszafelé a Körös partján tekerek. És igen, végre megérzem, már vártam . Az augusztus végi időszak jellegzetes illata teríti be lágyan az árteret. Édeskésen úszik az ártéri rétek és a Körös felett. Összetéveszthetetlen illat ez . Egy viszonylag jellegtelen növény a süntök virága produkálja ezt az illatorgiát.(Évekig tévesen a vadkomlónak tulajdonítottam, de nem az. Ez a süntök ). Egy kis apró fehér virágú kúszónövény. Huszadika körül kezd virágzani és szeptember első hetéig ontja illatfelhőjét. Mikor megérzem tudom nemsokára kezdődik az iskola. De engem más miatt érdekel igazán. Azokban az években mikor sok az egér, Augusztusban a feltört szántásokról ezek a kis emlősök bemenekülnek a Körösök menti rétekre, bokrosokba. Féltve életüket a sok rájuk vadászó ragadozótól takarást keresve az ártérben lelnek menedéket. A süntök édeskés illatú virága kedves csemegéje az egér féléknek. Igen ám, de ez egy kúszó növény. Nagyon sok helyen a Körös felé belógva csüng a fákon, bokrokon. Tehát, hogy ha hozzá akarnak jutni egérék fel kell mászni hozzá. Ez nem mindig sikerül és az éhes rágcsáló bizony sokszor a vízbe esik a virágról. Ha szerencséje van semmi gond. Úszni tud és pár perc alatt újra próbálkozhat. De nem mindig van így . Sőt az esetek többségében bizony nincs így. Ugyanis a vízben éjjel végzetes veszedelem várja. Balinok harcsák járőröznek a süntökösök előtt és lesik a bepottyanó egereket. Hosszú évek megfigyelése ez, Zsolt barátommal egér gradációs időszakban éjjel a messziről szinte világító fehér virágú süntök telepek alatt, igen eredményesen pergetünk. Ilyen helyeken sokszor a woblert vízbe érésekor már leveri valami ragadozó. Ezért ha megérzem ezt az illatot amit ez az apró fehér virág bocsájt ki magából , ellenállhatatlan vágyat érzek az éjszakai horgászatra. Most is szinte már érzem a kezemben a woblert támadó balin rántását. Tekerek is haza gyorsan, hátha eláll a szél estére és lehet próbálkozni.
