Galagonya  Crataegus………….

A minap a Félhalmi holtág mellet járva figyeltem fel erre a növényre. Ő nem más minta galagonya. Illetve annak egy alfaja ,de a pontos beazonosítása nem sikerült, mivel a szakértők szerint kb 1000 alfaja létezhet. Már messziről kitűnt a Félhalmi holtág aranysárga őszi ruhájából ez az izzó vörös folt.  Egy kis színes sziget a színek tengerében.

A Galagonya a rózsafélék családjába tartozó , cserje szintű növény. Lombhullató, zárvatermő, kétszikű. Termése almatermés. Jellegzetes izzó vörös, piros színű. Kemény héjú. Virága fehéres az almafa virágára hasonlít. Lombja zárt sűrű, sokszor nyújt védelmet a bele menekülő énekesmadaraknak. Jól tűri a szárazságot és a napfényt.

A kárpát medence gyakori cserje növénye. Füves pusztákon ,  erdőszéleken, elhanyagolt kiskertekben gyakori . Magyarországon őshonos, sokszor termesztik is. Mert igen kedvelt gyógynövény , főleg szívbetegségére használják a leveléből , terméséből készült teát. Gyümölcsét egyébiránt lekvárokhoz is adagolták régen mert magas pektin tartalma miatt jó sűrítő adalék.

Gondolom mindannyian láttunk már különböző tudományos csatornákon, olyan természet filmeket ahol ragadozó állatok ejtik el áldozataikat.

A természet rendje, az állatvilágban az örök küzdelem, mindenki táplálékká válhat. Az élet a küzdés maga. Nemrég  az ártéri erdőt járva én is felfedeztem egy ilyen halálos véggel fenyegető küzdelmet. Csakhogy nem állatok, hanem növények között . Igen nagy csendben folyt. Folyt már egy jó ideje és még folyni is fog még nagyon sokáig. És szó szerint fojt. Ugyanis az történt, hogy egy fa évekig szépen cseperedett az ártérben, elérte a fák világában a fiatal felnőtt kort, amikor szépen lassan mint egy kígyó felfutott rá egy ártalmatlannak tűnő vadszőlő inda. Ez a vadszőlő inda pár év alatt teljesen beborította a fát a lomkorona szintje felett. Elzárva előle a vizet és a napfényt.

A fa fuldoklani kezdett de nem adta fel. Vékony hosszú ágakat növesztett száz számra a vadszőlő sátor felé ahol már levelei elérték az éltető napfényt. A harc tehát folyik , az életért megy a küzdelem. Ebbe az embernek beavatkozni nem szabad. Maximum tanulhatunk belőle.

Sziasztok!

Hát elkezdtem, megpróbálom. Hogy miért? Mondhatnám, hogy azért, mert szeretném magam kipróbálni ebben is, vagy hogy szeretem a kihívást stb. De nem mondom. Egyrészt azért, mert nem igaz, másrészt mert közhelyes. Azért kezdtem el ezt blogot mert a facebookon két nagyobb csoportot is viszek a témában és nem akarom már őket terhelni írásaimmal. Ez az egyik igazság. A másik meg azért, mert szórakoztat. Engem legalábbis. ÉS ha már lesz rajtam kívül legalább egy ember, akit még igen akkor süti.

Hogy ki is vagyok… Nem annyira lényeges. Egy ember a körösök partjáról. A hármas- Körös mellett élek, és nincs olyan nap, hogy ne lennék lent a partján valahol. Ha más nem csak 5 percre ne szaladjak le megnézni. Megvan-e még, valaki az éjjel nem -e lopta el. De ha több időm van a partjait járom, vagy magát a vizet csónakkal. Szervezem rajta a túrákat, Horgászom rajta, szedem a partján a szemetet, fotózom minden rezdülését, és őrzöm . Igen őrzöm mert bár  nem ebből élek, de hivatásos halőre is vagyok. Valamint írok róla. Írtam már róla cikket sokat, tanulmányt is párat, sőt szakdolgozatot is. Régen messze laktam tőle. Nagyvárosban születtem . De ha tehettem bicajra , vonatra ültem és irány a körös. Most ott vagyok ahol a körös. Mint említettem ott élek. Ha arrább vinnék mennék utána. Szóval írni szeretnék ide , rendszeresen., fotókat kitenni,  a vízről madarakról , gombákról , hódokról vidrákról és halakról.  Remélem lesz legalább egy olvasóm. HA más nem saját magam .