Sötét van . A hold vékony sarlója alig világít, de már amúgy is a fák koronája alá bukott. A nyári erdő aszályos csendjében minden nesz jól halatszik. Megyünk az ösvényen. Éjjeli túrát vezetek. Körülöttem ismeretlen emberek. Egy-két kivétellel még a nevüket se tudom. Az ösvény keskeny. Mellettem egy 12 éves forma kislány jön. Fél. Érzem. Próbálok beszélni hozzá. Beszédes. De érzem hogy fél. Fél az ismeretlentől. A sötéttől . Anyja mögöttem lépked kissé lemaradva a fiával . kb 15-en lehetünk. Megfordulok. Szemem átlát a sötétségen. Látok mindenkit . Látom sziluettjüket. Ismerős érzés fog el. Egy déjà vu. Egy érzés  Belém mar , de nem foglalkozok vele. Megyünk tovább. A kislány szorosan mellettem lépked. Kezünk néha összeér. Érzem csupasz felkaromon leheletét. Fél!…Érzem. Egy bak riaszt a távolban.  A sötét csendben hangja ércesen zeng az erdőn. A lány megijed és megmarkolja a kezem. Belemar a karomban. Ebben a pillanatban történik valami. Egy illúzió, egy varázslat kezdődik. Eltűnnek a levelek a fákról. Kopasszá válik a táj. A hold nem vékony csík hanem már nincs is. Hideg lett egyszerre, a fák közül köd gomolyog elő. Ez október. Érzem, október lett hirtelen. Eltűnnek Körülöttem az emberek, majd   újra emberek vesznek körül. Az út és az erdő ugyanaz.  De minden más

 Zaklatott lelki világom kisimul és boldogság önti el szétmart szívemet. Mellőlem a kislány eltünt helyén egy  fiú baktat szótlanul. Mögöttünk az anyja jön.  Az anyja hátra csavart bal kezemet fogja. Kapaszkodik bele. Érzem a kezén gyűrűjét melyet pár napja kapott.Tudom rosszul lát és vak sötét van. Ezért markolom szorosan kezét. Nehogy lemaradjon. Folyamatosan beszél. Szavai súlytalanok, de jól esnek mint a nyári hőségben csapkodó hűs zápor. Mögötte többen jönnek köztük a a 15 éves lányom. Halkan,  beszélgetve. A lányom nem fél a sötétben. Tudom.  Csupa olyan ember lett hirtelen körülöttem ebben a varázslatban akiket nagyon szeretek. Elönt a boldogság. Mellettem Dávid baktat szótlanul. Nem fél. Érzem. Gyerek még, de már érik . Egy kanyarnál  megbotlik. Kezem a vállára teszem. Magamhoz húzom a srácot, mert nagyon az út szélén megy.  Nem ismeri a terepet. Átölelem a vállát. Meglepődök. Meglepődök mert nem bújik ki az ölelésből, hanem azt érzem, hogy jól esik neki. Szótlanul jön mellettem tovább. Kezem a vállán. Hirtelen felém fordul, kérdez valamit. Ránézek, fejlámpám gyenge fényében látom okos,fénylő barna szemeit. Válaszolnék, de már nem tudok. Egy forgószél elkapja ezt az illúziót és vissza repíti oda honnan jött. A múltba. Mert ez maga volt a múlt. Egy szép emlék. Ami most köddé vált. A hideg eltűnik. Langyos  nyári éjjel van megint. Nem tudom mennyi idő telt el . Mennyit vitt el az emlékkép. Nem tudom hol vagyok pontosan és mikor. Kell pár másodperc amíg térben és időben orientálódok. Megvan. Betájolom magam és most már tudom pontosan hol vagyok és mikor. Azt is tudom, hogy nem itt akarok lenni, hanem ott. Abban az októberi éjszakában. Közben emlékkép utolsó foszlánya is elillan. Próbálok utána kapni, de elmegy. Fáj nagyon fáj. Térdre rogyok. Mellettem a kislány nagyon meglepődik. A mögöttem jövő hölgy belém ütközik a sötétben. A törplámpa elgurul kezemből. Térdem alatt érzem az apró gallyakat. Markom port markol a földön. Rosszul vagy? Kérdik mögülem.  -Csak elbotlottam. nyögöm  . Felállok. Testem feláll. Menni kell tovább. Ezek az emberek nem ismerik az utat. A kislány belém karol . Ki kell vezetnem őket a sötét erdőből. Felállok tehát és indulok tovább, de lelkem ott marad a földön a  porban. Összegörnyedve. És én már tudom, hogy sose fog felállni többé. Soha!

Hanyadjára is látom ezt a színdarabot? Harmincadjára? Negyvenedjére? Magam sem tudom. Kint ülök a Körösön, a mólon. Látok egyet, kettőt. Szépségük mindig magával ragad. Évekig élnek az iszapban, aztán repülnek, párzanak, elpusztulnak. Ez a dinamika csodálatos. Maga a szépség. Maga a víz. A levegő. Maga a Körös

A Körös… ami elveszett nekem. Illetve amit én veszítettem el. Nem törődtem vele. Két évig más lett a fókusz. A csodák elvesztek. Oda lettek a rajzások, az eperhullás, az áradások a költések a kirepülések a madárvonulások…  minden, ami Körös. És most itt ülök a partján. Gépelem ezeket a sorokat, nézem azt a pár repülő rovart, és hallgatom a hullámokat, ahogy a sólyapályán szemrehányóan locsognak.

Minden szavuk tisztán cseng a fülemben:

"Mikor? Mikor csavarogtál utoljára a partunkon céltalanul, meg-megállva, figyelve, mi történik körülötted? Mikor készítettél utoljára fotót az erdeinkről, a vizünkről? Mikor hasaltál utoljára a csónak orrában, mélyen a vízbe nézve, kutatva az ikrák után? Mikor sütöttél szalonnát valahol a partunkon, ahol csavargás közben rád tört az éhség? Mikor számoltad utoljára a vonuló madarakat? Mikor feküdtél a nádasban fekete gólyát fotózni? Mikor fogtál belőlünk keszeget? Mikor csináltál belőle olajos halat? Mikor meséltél rólunk lelkesen csoportoknak? Mikor írtál rólunk utoljára? … Hát ezért mutattuk meg titkainkat? Hát ezért? Hogy elfelejts? 

Fejem lehajtva ülök. Szólni sem tudok. Mert minden szavuk igaz. Szemrehányás ez a javából Régen… csak ez jut eszembe. Régen, mert más lett fontosabb. Egy illúzió. Egy nyálkás valami, ami elvitt innen. Egy lélekméreg, ami megmérgezte a lelkem.

Suttogom: "Visszatérnék, ha engednéd. Az én helyem itt van

A Körös nem válaszol. A hullámok hallgatnak. Helyettük a szél felel, a fák levelein játszva a szavakkal:

"Nem! A te helyed nem csak itt van. A te helyed a Bükk árnyas, teraszos fái alatt van. A Béli-hegység lejtőin, a Köröst tápláló patakok mellett. A réteken, legelőkön, ahol a sóvirág nyílik. A járhatatlan mocsarak partján, ahol ezernyi béka énekel. A holtágak partján, melyek nádasaiból nádirigók éneke zeng messzire. A gátakon, ahonnan messzire látni a rónaságban… A te helyed a nyári napsütésben, a téli hóesésben – mindig ott van, ahol az élet zajlik. Ahol a nap süt, és a szél nevet. Ahol a csodák teremnek. Na, ott van a te helyed. Gyere, és tedd a dolgod, ahogy régen. Vedd vissza a helyedet."

Hírtelen csend lesz. nincs már szava a szélnek, és a hullámoknak .A kérészek még mindig táncolnak. Némán, fegyelmezetten, úgy, ahogy a természet rendje diktálja. Nem kérdeznek, nem sajnálnak, nem várnak tapsot. Csak teszik a dolgukat. Mint ahogy nekem is tenni kellene. Mert aki egyszer otthonra lelt a folyó mellett, az soha nem veszhet el egészen. Legfeljebb egy időre amíg újra megtalálja önmagát.

A pontycentrikus horgásztársadalmunk nagy részének kardinális kérdés a pontytelepítés. Ehhez időzítik szabadságukat, szabadidejüket úgy tervezik, hogy ha megkezdődik a telepítés azonnal rohammal foglalják el a megfelelő horgászhelyeket. Laikusok számára írom le, hogy ilyenkor 10-20 perc alatt meg lehet fogni a megengedett kvótákat.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az  az esetem amit  pár éve éltem meg. Egy helyi holtágra mentem ki egy kis match botos pecára. Kinéztem egy helyet, nem tudván, hogy aznap reggel volt abban a vízben pontytelepítés. Levittem a partra pár vödröt a kocsiból,   a többi felszerelésemet elkezdtem kipakolni. Mikor egy villanymotoros bicajjal oda vágódott egy horgász, a bicajt eldobta, lerohant a partra, roham tempóban bedobta botjait azon a helyen ahová, már leraktam vödreimet.  Mondom, hahó ember, oda pakoltam már…Az nem számít mondta felháborodottan, az számít ki dob be hamarabb. Nagyon gyorsan elhúztam onnan, mielőtt meggondolatlanul cselekedtem volna. Azt hiszem ez a kis történet ,jól érzékelteti miről  is szól a telepítés a mai horgászok nagy részének.

Fotó:KHESZ

Nade. A telepítés nem a halfogással ér véget . A horgásztársadalom egy része otthon kezd el igazán foglalkozni vele. A Facebook ,erre kiváló  platform, na ott aztán meg lehet  osztani, ki mit  gondol róla.

Hogyan, kéne, hová és mit, mekkorát. Ja és persze mennyit. Mindezt úgy ,hogy nem is láttak még soha vízbe engedést,  mert sokaknak a telepítés ha hal vízbe engedését jelenti…pedig nagyon nem…A telepítés nem a hal vízbe helyezésével kezdődik, és nem is ott ér véget. Nagyon sok ember összehangolt ,kemény munkája áll mögötte.

A Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége(KHESZ) által kezelt vízterületeken folytatott haltelepítések, gondosan megtervezett, kiszámolt, tervek szerint folynak. Úgy gondolom, hogy ez más szövetségeknél sincs másképpen. De nézzük is mi is a menete

Minden halgazdálkodással foglakozó szervezetnek kell lennie egy halgazdálkodási tervnek. Ebben pontosan, ki van dolgozva a mit, mikor, mekkorát, mennyit kérdés.

Az, hogy, mikor az  előre el van döntve. Nincs esőnap!  Ha esik, ha szakad, bármi van telepíteni kell! ugyanis a nevelő  tavak elő vannak készítve a lehalászásra. Vizük a szükséges mértékig le van eresztve, és onnan a halakat le kell halászni. Mese nincs! Várni nem lehet órákat sem,  nemhogy napokat! Ezért fordulhatott elő pl az idén, hogy az áprilisi szakadó hóban ,bizony halászni kellett.

Fotó:KHESZ

A lehalászás…Laikus horgászok és nemhorgászok szerint az semmi. Csak húzzák a hálót azt kész!..Hajnalban,  térdig iszapban, mellig vízben..húzzák a hálót amiben van több száz mázsa hal, ami az ellenkező irányba húz. Nem véletlen, hogy 20-30 vagy akár több ember is húzza a hálót egyszerre. Közben meg-megbotlasz a guminadrág teleszalad vízzel, iszappal.

Netán ordítva fúj a szél,  ami marékszám vágja a képedbe a havas esőt.  Azonban ha minden jól megy, a háló kihúzva, halak körbe kerítve .Elkezdődik a kihordás. Hol géppel szedik ki a hálóból a halakat,  hol kézzel kasokban.Aminek kb 40kg is  lehet darabja hallal együtt. Ezt két ember megmarkolja és felviszi a sárosan, iszamós,  ezért csúszós tóparton a válogató asztalhoz. Ott kiválogatják a sérült, beteg példányokat, illetve a nem oda való halfajokat. Majd újra kasokba teszik! Lemérik! VÍZ NÉLKÜL? KASONKÉNT! És felteszik a telepítős kocsira ahol két ember átveszi és beleborítja a tartályba.

A KHESZ saját nevelőtavakkal rendelkezik és általában onnan hordják a pontyokat a horgászvizeikbe. Itt jön az első ,sokszor emlegetett okosság a horgászoktól…az a hal ingyen van, hiszen saját tóban nevelik.

 Nincs Ingyen! A víz, a takarmány,   a munkaerő, a halivadék, az energia, a szállítás stb .Nagyon nincs ingyen. Horror költségei vannak a halnevelésnek.  Azt is tudni kell,hogy az élő hal árának emelkedése,többszörösen meghaladja az engedélyek áráinak növekedését

Na, de folytassuk. A hal a tartályban, lemérve (víz nélkül lemérve)! A kocsi  elindul a vízhez. Ez esetenként akár 100 km re is lehet. Halak a tartályokban az oxigént folyamatosan kapják. A kocsi kiérkezik a célhoz és kezdődik a logisztika nehezebbik  része. Hol tudja betenni. Itt általában a helyi halőrök segédkeznek. A hová ,igen  nehéz kérdés.. Mert egy vízzel, hallal teli teherautó, nem mozog  könnyen terepen. Száraz körülmények közt sem, nemhogy felázott talajon. Ki kell találni, hogyan, hol tud a víz mellé állni,  ahol  a legkisebb sérülés veszélye nélkül tudja a vízbe engedni rakományát.  Miután ez megvan a halakat, le kell csúszdán engedni a vízbe. De a történet ezzel nem ér  véget.        Mindig van pár elhullás. Ezeket össze kell szedni és  el kell szállítani.

Ezek után mindezt le kell papírozni a jogszabályoknak megfelelően.

Az átlag horgász mindezekből, semmit se  lát, vagy csak a legvégét a folyamatnak. Számolatlanul fogja telepítés után a nevelőtavi körülményekhez, állandó etetéshez  szokott, ezért éhes halakat. Telepítés után a rutintalan, önálló táplálék kereséshez nem szokott pontyok mindent felzabálnak ami eléjük kerül.

És ez csak a ponty! De! A KHESZ telepít  vizeibe süllőt,  csukát, harcsát,  ,sügeret   kecsegét, balint, jászt, domolykót, menyhalat stb. Szinte hetente van telepítés valamelyik vizében tavasztól őszig. Ez írdatlan fizikai és adminisztrációs munka! 

A horgász kifogja a napi kvótáját pár perc alatt, aztán hazamegy és méltatlankodik…Nem így kellett volna, nem úgy kellett volna nem oda, nem akkorát, nem annyit stb..stb ..stb. A horgászok ezen részének soha semmi nem jó.

 A  legjobb az lenne, ha kimenne a telepítős autót pl Gyomaendrődi piactérre, és ott minden engedéllyel rendelkező,  horgásznak adnának 2db-ot a halakból.

Erre  mondta azt egy halőr barátom,   hogy akkor meg az lenne a baj, hogy miért nem visszük házhoz a halat…lehetőleg pucolva!

Be kellett  lássam sajnos..igaza van. 

A mai Románia területén a Bihar hegység nyugati szélén, annak nyúlványaként, a Fekete  és a Fehér-Körösök által közrefogva helyezkedik el egy kisebb hegyvonulat.

A Béli-hegység.

A kisebb jelző csak a Bihar-hegység méreteihez képest jelent  valamit, mert a Béli-hegység önmagában nagyobb mint a mi Mátránk. A legmagasabb csúcsa a Szár-tető 1112-méter magas. A Bihar bérceitől  a Belényesi  medence választja  el.   Délen  a Fehér-Körös medencéje, északon pedig a Fekete-Körös fogja közre.

Simon Ferenc  amatőr státuszú , de kétség kívül minőségben   profi természetfotós barátommal  hosszú évek  óta működök  együtt.  Feri profizmusa  ,nem  csak  a képeiben nyilvánul meg hanem a képek elkészítés körülményeinek  előkészítésében is. Évekig dolgozott egy helyszín megtalálásán,és a lese elkészítésén  egy szintén fotós barátjával, mire  sikerült  egy parányi  mocsárvilág kellős  közepébe stílusosan kifejezve, " befészkelnie" magát ahol kedvére  szemlélheti és  fotózhatja  a vizi madárvilág történéseit.

A szeme, de nyugodtan mondhatjuk,  hogy az orra  előtt,  nevelkedtek ritka madarak fiókái, Vadásztak és  táplálkoztak  olyan madarak, melyeknek megfigyelése is  igen körülményes,nemhogy egy jó fotó elkészítése róluk.

Feri  naphosszat hasal a sárban,  vízben hogy ezek a remekművek  megszülessenek. Lenyűgöző,válogatott képei összesítve az alábbi  rövid  videóban megtekinthetőek. Érdemes  rászánni azt  a pár percet. Mind a fények,mind  a  képek hangulata olyan, mintha ott hasalnánk vele az Alföldi mocsárvilág közepén.

Fotók: Simon Ferenc . Minden jog fenntartva!

 A Hármas-Körös felvízén (a Békésszentandrási Duzzasztó feletti rész), Minden  évben ,késő ősszel, vagy tél elején eleresztik a vizet. Ezt egyszerűen úgy oldják meg, hogy a duzzasztó lemezeket melyek a vizet visszatartják, szép fokozatosan, heteken  keresztül kiemelik a vízből, így szabaddá válik a Körös útja . Erről  részletesen ebben a bejegyzésben írtam (ide katt!)

Most nem írni szeretnék róla ,hanem egy fotósorozaton keresztül bemutatni, hogyan is néz  ki a Hármas-Körös Gyomaendrőd környékén ilyenkor. Csónakba ülve egy fényképezővel,kicsit csepergős időben, bejártam a Körös egy részét és bemutatnám azoknak akiknek nincs lehetőségük ugyanezt megtenni. Ilyenkor válnak láthatóvá a nyári időszakban víz alatt levő  mederalakulatok, beszakadt fák, bokrok. 3,5 méterrel a nyári vízszint alatt , kicsit minden másképpen fest , mint ahogy azt elképzeljük.

A képre kattintva galéria nyílik.

A Körösök hullámterén a vegetációs időszak színkavalkádját télen  az egyhangú színtelenség váltja fel. A tavasz harsányzöld árnyalatai után, a fülledt nyári zöldet és az őszi aranyló színeket felváltja  a szürkésbarna összes árnyalatát mutató tél. Hótalan teleken a hullámtér színtelensége lehangoló. A levéltelen erdők szürkévé, a talaj sárral  kevert falevelei barnává változtatják a tájat. Ebbe a színtelenségbe csak néhány élőlény visz egy kis színt. Az egyik ilyen a téli ágakon, korhadt fatörzseken aranyló színben tündöklő gombafaj a téli fülőke (Flammulina velutipes) . Téli barangolásaim során sokszor találkozok vele,  már messziről észre vehetőek  az egyhangú, szürke, téli hullámtéri erdőben az aranyszínű telepei

 Akik nem ismerik akár csak felületesen is, a Hármas-Köröst , azoknak nem jelent semmit ez a cím. Sokszor még azok is rácsodálkoznak erre a jelenségre akik a partját övező településeken élnek. Pedig akár hiszik akár nem ez a hamarosan beálló kisvizes állapot a természetes állapota a folyónak.

Az 1940-es évek közepén átadott Békésszentandrási duzzasztómű jelentősen megváltoztatta a a Hármas-Körös Békésszentandrás feletti szakaszának a hidrológiai viszonyait. A duzzasztó feletti szakasz egy közel 100km hosszú víztározóvá vált a duzzasztási időszakban. A műtárgy képes fél éven át vagy akár ennél hosszabb ideig is állandó viszinten tartani a Hármas-Körös felvizét.A duzzasztó üzem közben

Pár éve jelent meg közép Európában egy betolakodó invazív rovar faj, az ázsiai márvány poloska. A Kárpát medencében mindig is éltek különböző poloska fajok, de kevésbé jelentettek  problémát. Viszonylag ritkán kerültek szem elé. Hébe-hóba  találkozott velük az ember . Egyik raktárhelyiségemben,  a sarokban levő rekesz alatt elhullott poloskák százai hevertek

2020 volt az az év amire sokáig emlékezni fogunk. Helyet szorított magának a történelemben. A vírus okozta bonyodalmak rávetítették tragédiájukat az év minden napjára , és minden szegmensére . Nem is szeretnék a vírussal foglalkozni ebben a posztban. Pár fényképen keresztül szeretném azonban megmutatni mi is történt a Hármas Körös partjainál 2020-ban. A Körösnek is megvolt ebben az évben a maga tragédiája. A felmelegedés jegyei egyre határozottabban látszanak, és okoznak olyan történéseket amelyeknek beláthatatlan lesz a következményük.