Pár éve jelent meg közép Európában egy betolakodó invazív rovar faj, az ázsiai márvány poloska. A Kárpát medencében mindig is éltek különböző poloska fajok, de kevésbé jelentettek  problémát. Viszonylag ritkán kerültek szem elé. Hébe-hóba  találkozott velük az ember . Egyik raktárhelyiségemben,  a sarokban levő rekesz alatt elhullott poloskák százai hevertek

A kerti gyümölcsösökben elő-elő fordult néha. Örökké belém vésődött emlék, egy frissen szedett málna szemben megbúvó példány, amit sikerült szétharapni. Azonban ez a ritka találkozás az elmúlt években drasztikusan megváltozott. Dél Ázsiából beérkezett egy faj, az ázsiai márványpoloska ami ,mint az az invazív fajokra jellemző, tömegesen szaporodik és kitölti a rendelkezésére álló biológiai teret.

Ősszel ez a faj ezerszám  lepi el az épületek falait. A poloskák millió  igyekeznek a télre behúzódni az ember által védelmet nyújtó helyekre. Minden kis lyukon bepréselik  magukat és ott vannak  mindenhol. Kártételükkel a mezőgazdaság szembesül, mert szerencsére nem az ember vérét, hanem növényi nedveket szívogatnak.

A ragadozók ellen vegyi fegyverrel védekeznek. Inger hatására szárnyukat megberregtetve a potrohukból bűzös, szörnyű ízű areoszolt szórnak a levegőbe. Ugye mindenki ismeri ezt a szagot? Aki egyszer érezte soha nem felejti el. Nincs az a ragadozó ami ezt a gusztustalanságot elnyelné, ezért nincs természetes ellenségük....hittük ezt idáig...Merthogy van! Mikor először láttam  a saját szememnek se hittem....de a mai napon fotókkal  detektáltuk, bizonyítottuk, hogy az énekes madarak előszeretettel eszik a márványpoloskát.Íme a bizonyíték erejű  fotó. Széncinke csőrében egy márványpoloska (fotó Balog Lajos)

Az általam  üzemeltetett horgásztanyán, közvetlenül a Hármas-Körös partján, sajnos szeptembertől októberig százezer szám  jelennek meg ezek a kellemetlen rovarok. Akik ilyenkor erre járnak nem felejtik el a fehér falon mászó ezres nagyságrendű poloska sereget. Az idén tavasszal a nap első sugaraira megjelenő poloskák közül egy pont az ablakon mászott ami kb 30 centire volt tőlem. Egyszer csak egy széncinke vágódott az ablaknak és levette róla. Nem hittem a szememnek. Kizárt hogy ezt bűzös valamit elfogyassza. Ezek után tudatosan kezdtem  megfigyelni ezt a jelenséget, és mára bizton állítom, hogy nem csak a cinkék, de a rigók, tengelicek és az őszapók sem vetik meg mint táplálékot. A kékcinke is besegít (fotó Balog Lajos)

Bár van egy kis csavar a dologban,  csak egy bizonyos hőmérséklet alatt vetemednek rájuk. Ugyanis tapasztalataim szerint, a poloskák  olyankor már nem képesek kiválasztani ezt  a vegyifegyvert. A mi  kis madaraink ezt megtanulták. Hetek óta látom, hogy szizsztematikusan kutatják át  értük a terepet. Bebújnak utánuk az eresz alá, a padok,kiülők repedéseiből  , csónakokból, a lefordított bogrács alól szedegetik össze őket. A sok ezer poloskából ami  itt nálunk a telepen akart áttelelni alig van már élőpéldány.

A fekete rigó is ráérzett a dologra

Sajnos eddig nem sikerült értékelhető fotót készíteni a jelenségről. A mai napon azonban madárfotós barátom Balogh Lajos jött segítségemre és örökítette meg a cinkéket amint lakmározzák a poloskákat.

Eddig is nagy kedvenceim voltak az énekes madarak, különösen a cinkék, ezek után azonban még nagyobb szeretettel gondolok rájuk, remélve hogy sikerül  megtizedelniük poloska állományunkat.