Sokat gondolkodtam ezen a bejegyzésen, egyáltalán foglalkozzak -e vele. A téma nagyon kényes és igen provokatívnak hat még ha nem is annak szánom.
A horgászat mint szabadidős tevékenység régóta jelen van az emberiség történetében. Igazán nagy felvirágzása a 1800-as évek második felétől datálható. Mint minden olyan tevékenység, amit az ember nagyobb csoportja kedvtelésből űz, ez is rohamos fejlődésnek indult a múlt században. Hozzá nőtt egy iparág. Jelenleg világviszonylatban is meghatározó gazdasági potenciál van a horgászatban. Akik nem űzik ezt a hobbit azokat sokszor meglepetésként ér, hogy csak kishazánkban tíz, de ha a kapcsolódó szekvenciákat ( hajóipar, ruházat , turizmus stb ) is hozzá vesszük forintban kifejezve több tízmilliárdos volumenű.
A fejlődéssel együtt kezdtek kialakulni a múlt század végén a különböző specializálódott módszerek . Hasonló képpen mint a művészetben. Itt is meg vannak a kornak, emberi habitusnak megfelelő trendek. Vannak keszegezésre , pergetésre, legyezésre, pontyozásra stb szakosodott pecások . Az átlag horgászok ezeknek a módszereknek egyfajta keverékét űzik. Jómagamat is ide sorolnám. Ezeknek az specializálódásnak a legnagyobb nyertesei a gyártók . Egész iparág épül a horgásziparon belül pl az etetőanyagok, csalik, felszerelések gyártására, forgalmazására. A horgászfelszerelések is specializálódtak. Ugye pár évtizede univerzálisnak mondható botok orsók , zsinórok voltak forgalomban. Lehetett velük pontyozni , és pár perces átszereléssel keszegezni esetleg süllőzni is. Ez ma már megszűnni látszik. Egy UL pálcával kizárt , hogy valaki etetőkosaras fenekezős horgászatot kezdjen. Vagy egy rakósbottal pergessen.( kedves laikusok kik ezt olvassák , nem fejteném ki mi az az UL pálca , vagy rakósbot mert akkor tíz oldal is kevés lenne ehhez a cikkhez. A Google választ ad mindenre). A felszerelés lassan kezdett a horgászoknál státusszimbólummá válni.
Egy csapat szabályosan fogott busa.
Az ezredfordulót követően a horgászati módszerek szegregálódását követve kialakultak bizonyos irányzatok. Az egyik ilyen az úgynevezett C&R azaz Catch and Realese . Magyarul fogd meg és ereszd vissza. Ennek kialakulásáig a horgásztársadalom tagjai a törvényben meghatározott kereteken belül( és sokszor kívül is ), mindent elvittek a vizekből a konyhára. Akkor ennek létjogosultságát semmi, és senki nem kérdőjelezte meg. Ez volt a természetes és elfogadott hozzáállás. A C&R külföldön kezdett teret nyerni és beszivárogni az országba. A felvilágosultabb, olvasottabb horgász rétegek belátták, hogy az akkor még iparszerűen működő halászat mellett horgászó közel félmillió horgász, ha mindent elhord amit szabad, akkor rövidesen nem lesz hal a vizekben. Lassan a horgász sajtó is mellé állt ennek az irányzatnak és kialakultak az úgynevezett sporthorgászok. Először a pergető horgászok közt kezdett teret nyerni ez az irányzat, de szépen becsatlakoztak más módszerek kedvelői , mit pl a pontyozók és a keszegezők . Innentől számítva a horgász társadalom kettészakadt! Egy elhúzódó konfliktus kezdett kialakulni, lassan már állandóvá váló szócsatákkal. Ugyanis a, horgászok egy része ezt az irányzatot nem tette magáévá, és továbbra is mindent elvisznek amit a szabályzat megenged. Bár a szabályok is jelentősen változtak és a korlátozások nőttek az évek alatt. Ugyanakkor kialakult egy átmeneti réteg , akik elvisznek ugyan halat a konyhára, de mértékkel. Amire nincs szükségük azt vissza eresztik. És ott vannak a fanatikusok akik semmit nem visznek el csak a halfogás érzése érdekli őket. A laikus olvasóim most azt hiszik ezt nem lehet fokozni…. dehogynem. Ajaj ! A java csak most jön
Hiába pontymatrac ez bizony már erősen nem etikus fotó a ritka szövésű olcsó merítőszák miatt. Pedig ez a hal is visszament a vízbe.
Kialakult egy réteg, aki nem csak a halvisszaengedést kezdte magáénak mondani, hanem úgynevezett etikus bánásmód címén új divatirányzatot teremtett. Ehhez a fent említett horgászipar üzleti érdekből jelentősen hozzájárult. Ezek a horgászok különböző tevékenységeket végeznek a kifogott hallal. Speciális és nagyon nem olcsó matracra, bölcsőre fektetik, locsolgatják hosszú percekig, fotózgatják és igen, ne tagadjuk le ezt. Leírom ha tetszik ha nem (fotók videók ezrei bizonyítják) csókolgatják, ölelgetik, hozzábújnak , majd lefertőtlenítik a hal sebét amit a horog okozott és utána vissza engedik a vízbe. Ezt se látom olyan tragikusnak. Ugyan erős fenntartásaim vannak vele kapcsolatban, de ám legyen . Ha ez jó valakinek (Mert a halnak tuti nem) elfogadom. Dr Kacsmarik Ádám foglalta össze számomra legjobban mi is ezzel a probléma egy Facebookos hozzászólásban ami itt olvasható.
Képzeld el a következőt: sétálgatsz, verőfényes napsütés, madárcsicsergés... mi rossz történhetne ezen a szép napon? Aztán egyszer csak megpillantasz egy ínycsiklandóan gusztusos, formás gyümölcsöt egy fán. Leszakítod, szádhoz emeled, majd élvezettel beleharapsz, és érzed ahogy kicsordul az édes nedű a gyümölcs puha húsából... aztán egyszer csak valami furcsa szúrást érzel, egy hideg, kemény valami fúródik ajkadba, felsebezve azt, mire elönti szádat a vér. Irtózatosan megijedsz, kapálózol, de az a valami továbbra is tépi ajkadat, sőt valami ellenállásba is ütközöl, majd egy láthatatlan erő el kezd húzni egy irányba. Még jobban megijedsz, menekülni próbálsz. Zihálsz, halálosan kétségbeesel, pulzusod már a 150-et veri, az a valami meg csak húz tovább egy irányban, nem enged(én ennél a résznél már legalább a nadrágomba csinálnék). Ha nem termelné szervezeted az ACTH hormont, már elpusztultál volna a sokk okozta agyvérzésben, vagy hirtelen szívhalál következtében, de nem. Küzdesz tovább, kilátástalanul, reménytelenül, végkimerülésig. Tekinteteden a rémület iszonyata, sok száz méteren keresztül zajlik a haláltusa az életedért... aztán végképp kimerülve, a sokktól bénultan feladod, lesz, ami lesz... ekkor egy hálóba kerülsz, de szerencsére nem nagy lyukú, hanem sűrűn szőtt bojlis hálóba. Ettől egy kicsit megnyugszol, érzed, hogy máris könnyebb a halál szorítása. Ekkor váratlan dolog történik, hirtelen egy vízparton találod magad és az a valami magával ránt a mélybe.Kétségbeesetten fuldokolni kezdesz. Nem érted mi történik veled. Olyan világba kerültél, ahol semmi keresnivalód, de hiába küzdesz, kapálózol tovább, az a valami lent tart, . Ekkor újabb szerencse ér, puha bölcsőbe fektetnek (persze levegőt továbbra sem kapsz), simogatnak, méricskélnek, mustrálgatnak, büszkén dicsekszenek fejed fölött, miközben te továbbra sem érted, mi történik veled. Halálosan félsz. Ezerszer megbántad már, hogy észrevetted azt a gyümölcsöt. Ekkor ismét nagy szerencse ér, rájössz, hogy az a valami, ami elkapott C&R-os,.Igy semmi okod félni, bár a rémület mégsem akar eltűnni a tekintetedből és továbbra sem kapsz levegőt, csak tátogsz levegő után kapkodva. Végül is rájössz, hogy nem is olyan nagy ügy, mert csupán 10-12 percet kell így eltöltsél levegő nélkül, sokkos állapotban. Mázlid van, ez a valami nem eszik embert, ha igen akkor is csak mirelit formában, valami kimondhatatlan nevű, távoli országból. Kb. negyedórányi szenvedés után, végül úgy dönt az a valami, futni hagy, de nem kapkodja el, lassan enged ki a partra, te sokktól bénultan lélegzel fel végre, telecsinált nadrággal, halálosan kifáradva, de néhány percig még fogva tartja lábad, vissza-vissza húz, míg végül széles, büszke mosollyal arcán elenged. Mint a sebzett vad kotródsz el a környékről, félájultan megfogadva, soha többé nem veszel egy falatot sem a szádba... bár, később átgondolva a dolgot rájössz, így, hogy volt bölcső, meg a védelmed érdekében csupán 10-12 percig voltál fogva tartva nés az a nagyszerű bojlisháló... a többi meg így már gyerekjáték volt. Végül örömmel veszed tudomásul, hogy az a valami már tanítja, okítja azt a többi tudatlan valamit, hogy ha ők is bojlishálóval, bölcsővel, szép nézéssel ejtik fogjul áldozataikat, akkor az etikailag már önmagától értetődően igazolja cselekvésük helyességét.
Azonban a Körös völgyi horgászok néven általam is moderált Facebook csoportban és már nagy horgász fórumokon is állandó visszatérő problémát okoz ezen etikus horgászok egy fanatikus RÉSZÉNEK ! ( hangsúlyozom, hogy nem mindenki) megnyilvánulásai. Ugyanis ha valaki feltesz egy kifogott halról képet a közösségi oldalakra , ami nem felel meg a kényes ízlésüknek, azonnal ugranak és a porig alázva oktatják ki a fényképpen szereplőt a halakkal való etikus bánásmódra… pár kifogás csak azok kedvéjért akik nem ismerik ezt a jelenséget: Miért a földön van a hal? Miért álltál fel a hallal? Miért nem természetes háttérrel van fotózva? Miért a konyhában van fotózva? Miért nem sűrű szövésű a hálós a merítő? Miért nincs ,matrac?… Odáig fajultak a dolgok , hogy egyes ilyen divatdiktátorok már leprolihúshorgászozzák azokat akik nem hajlandóak átvenni ezt az őrületet. Valamint saját önelégültségüktől megrészegülve, fizetős tanfolyamokon oktatják ezt az irányzatot. Illetve különböző módon próbálnak a szabályt hozókra nyomást gyakorolni, hogy ezen divathóbort egyes aspektusait fektessék jogi alapokra. Így tegyék kötelezővé a többi sok százezer másként gondolkodó horgász számára. Ezzel folyamatos feszültséget keltenek a horgásztársadalomban.
Ez a fotó is megkapta a magáét. A sáros hal illetve az állva fotózás miatt nem felelt meg a magasabb etikai igényeknek.
A legutóbbi ilyen hozzászólásos balhénál már felmerült az is , hogy a vadászok… bezzeg azok levetett kalappal, töretet tesznek az elejtett vad szájába és úgy tisztelegnek neki. Így kéne ezt minden horgásznak .Ez tényleg szép tradíció, de a saját vérében fetrengő elejtett vadnak ez már sovány vigasz. Ez a rítus már az embernek szól és nem a vadnak. Egy önigazoló pótcselekvés. De ezzel nincsen semmi gond. Jól van ez így.
A halakkal pózoló, babusgató, horgászoknál ugyanez a dolog játszódik le. A végkimerülésig kifárasztott hal ami a saját élhető közegén kívül kerül nem hinném , hogy tolerálja azt ,hogy percekig fuldokolva kell eltűrje ezt az ember igényeit kielégítő pótcselekvést.Ez számomra telejesen egyenértékű a konyhára halat hazavivő horogász cselekedetével. Nem látok különbséget. Egyik sem a halnak jó hanem az embernek. De ezzel sincs semmi baj. Jól van ez így.Csinálja mindenki azt ami neki örömet okoz a saját belátása szerint.
Csak egyvalamit ne csináljon senki ha kérhetem. Ne próbáljanak az etikusság álságos ernyője alá rejtőzni cselekedeteikkel. És fennen győzködni azokat akik ezt a haljóléti divathóbortot nem alkalmazzák. Mert sem a horgászat , sem a vadászat nem etikus az állatok szemszögéből nézve. Egy 200 méterre tűpontosan lövő puska, és az azt kiszolgáló technika ( éjjellátó , hőkamera vadkamera stb) , Illetve a halak élettani folyamataiba beavatkozó, a természetben elő sem forduló anyagokból összeálló csalik ( emésztés fokozók, fehérje bombák, műanyagok), valamint horgásztechnikai eszközök : radar. önakasztós szerelékek , gyakorlatilag elszakíthatatlan és a vízben teljesen láthatatlan zsinórok használatával, kizárjuk az etikusságot. Ahogy a vízpartra érünk horgászbottal a kezünkbe az onnantól kezdve a halnak már nem jó!
Tehát ne emlegessük hogy a horgászat etikussága, a hal tisztelete miatt teszünk, vagy nem teszünk meg bizonyos dolgokat. Inkább mondjuk azt , hogy azért csináljuk mert nekünk ez örömet okoz. Ez szerintem így sokkal ETIKUSABB.
