Lassan döcögve haladok egy alig kikövezett mellékúton a Peres holtág felé. Annak is  egy bizonyos részéhez tartok a halőri csónakok tárolóhelyéhez. Ott vár engem hivatásos halőr barátom és kollégám  ebben a késői időpontban. Fél 11 van éjjel . A hőmérő 0 fokot mutat a kocsiban. Nehezen találom meg a leágazó utat, túl is megyek rajta. Vissza kell tolassak vagy száz métert . Sötét van nagyon . 11 re beszéltük meg a találkát,  de hiába mentem fél órával hamarabb,  barátomat nem tudom megelőzni. Már a helyszínen vár indulásra felkészített csónakjában. Fontos dolgunk van . A Peres holtág kanyargó medrében csónakkal fogunk széjjel nézni, ezen a decemberi éjszakán. A hidegre való tekintettel alaposan beöltözve, nehezen mozogva kászálódok be  a vonatnak csúfolt 6 méter hosszú, rendkívül stabil halőri vízi járgányba. A nagy teljesítményű villanymotor olyant ránt induláskor a behemót csónakon , hogy majd felborulok a székkel. Uticélunk a Peres holtág egy bizonyos, tőlünk 6 km-re levő szakasza, ahol bizony rosszat sejtünk, mendemondák keringenek egy tilosban halászgató emberről. Ennek valóságtartalmáról szeretnénk meggyőződni.

A kép csak illusztráció. A helyszínen készült képek a történet végén láthatóak.

 Az éjszaka teljesen sötét , és egyre hidegebb. Bár szélcsend van, a menetszél metszően vágja arcomat. Az ég tiszta , és gyönyörű.  Holdmentes az éjszaka . A sziporkázó csillagok közt tisztán látszik a tejút fényes íve. Nem tudok betelni a csillagos ég látványával, amit csak fokoznak a szép íveket húzó hullócsillagok.. Szinte teljesen hangtalanul siklunk a Peres vizén. Úri dolgom van . Ülők egy székben a termoszomból forró teát szürcsölgetve . Alig látok előre valamit . Szerencsére barátom óriási helyismerete, és  rutinja megóv minket  a vízen. Egy  holtág feléig belógó fát is már csak akkor veszek észre mikor elhaladtunk mellette. Ő se látta, de milliméterre pontosan tudta hol van. Olyan egykedvűen kerülgeti a sötétben a számomra láthatatlan akadályokat mintha csak egy nyári délután lennénk a Peres vizén.

Szinte vakon , érzésből mentünk a Peres vízén.

Egy óra folyamatos menet után elérjük a kérdéses szakaszt. Leengedjük a  kereső horgonyt, innentől lassan, lépésben haladunk tovább, de nem történik semmi. Pedig tutinak tűntek az információk .Egybe vágtak a halőri megfigyelésekkel. Valami nincs rendben ezzel az emberrel . Kint van decemberben,  a  nyaralóban, csónakja a vízen, horgászni viszont nem horgászik hetek óta . És még sok egyéb részinformációnk van de bizonyítékunk nincs. Hiába húzgáljuk, egyelőre nem akad el a macska csak pár fagallyban. Alaposabban, cikk-cakkban húzzuk tovább síri csendben a horgonyt. Barátom közben megjegyzi suttogva,  egy távolban alig kivehető sötét foltra mutatva, hogy addig a nyárfáig elmegyünk , és  ha nem lesz semmi  megyünk vissza.   Kezd fagyni.  A hullámaink a víz szélén már jégkását dúrnak a pillézett vízből. Szuggerálva nézem a sötét háttérben el-el tűnő nyárfát mikor megállunk. Hirtelen állunk  meg, nem számítottam rá.

 – Valami van- suttogja barátom.

 A sötétben tőlem 2 méterre ül,  de nem látom csak a körvonalait.

– Talán egy fatuskó mondja, és húzza fel a macskát. De nekem a fülem jobb mit az övé. Én már hallom a csónaktól jobbra balra csapkodó halakat a víz tetején.

-MESLENC! suttogom.

- Még nem tudom lehet. Válaszol haláli nyugalommal. Én már tudom, hogy az. Érzem, hallom  a kiemelkedő háló surranását a vízen.

 -Az. -  Jön az egyértelműsítés. Torkom száraz lesz elönt az izgalom.

-Húzzunk innen!!! Suttogom. Ha megsejt minket itt hagyja  a vízben az egészet. El kell innen  kotródjunk. Hívni kell erősítést és el kell rejtőzni. Megfigyelni,megvárni amíg felszedi a hálót. Ezt tetten kell érni. Másképpen nem lehet bizonyítani hogy kié.

-Nem lehet. Mondja továbbra is végtelen nyugalommal a kolléga az idegeimmel játszva. Szét kell nézzünk, van -e még. Itt látszik kettőnk közt mekkora hidegvér béli különbség van az ő javára. Meg is lelünk még kettőt. De már aztán most tűnés innen. Pár száz métert lassú menetben teszünk meg aztán odahúzza a villanymotornak. Te jó ég ezt a batárt milyen könnyedén tolja a vízen ez az új villanymotor , csak úgy hasítunk és a keltett hullámokon kívül szinte hangtalanul. A helyszíntől kb 1 km-re kikötünk Nagyon izgatott vagyok. Nem úgy a barátom egykedvűen szívja a cigarettát. Majd lassan átgondolva rendelkezik. A helyet nem lehet partról megközelíteni, mert a parti út a gyanús nyaraló előtt jön el . Ha ott elzörög 2-3 terepjáró , ráadásul halőri felirattal, akkor cseszhetjük az egészet. Nem meri majd felvenni a hálókat. Egyetlen megoldás egy másik úthoz irányítani a kollégákat és onnan csónakkal  a helyszínre szállítani őket. De ennek megvan az a veszélye, hogy addig őrizetlen marad a helyszín. Mi van ha éjjel szedi fel a hálókat? Egyikőnk ugyan ott maradhat de semmi értelme , egyedül nem tud intézkedni.  Nem fog megállni tettenérés. Egy tanú kevés lesz ehhez.

 Mindezt átbeszélve megkezdjük a kollégák értesítését. Elsőnek a KHESZ vezetőjét hívjuk természetesen. Meglehetősen hamar két csengés után felveszi, ami a fél egyes időponthoz képest jó teljesítmény. Pár szó után képben van. Rövid utasításokat ad majd elköszönünk. Utasítása szerint értesíteni kell a NÉBIH- halőreit is. Na gondolom, hogy fognak örülni neki. Szerencsére ez a barátomra marad. Én közben a közeli hivatásos állomány egyik tagját hívom. Felveszi, de kell pár perc mire észhez tér. Utána viszont egyből a toppon van. Sorolja kit milyen ütemben szed fel. Majd megbeszéljük, hol találkozunk és már indul is. Közben barátom a NÉBIH-es halőrrel beszél. Mint kiderül 120 km -re ép egy intézkedés után van. Valami panzióban szállt meg és  a zuhanyzóból ugrasztottuk ki. Nem tudom, hogy csinálják, de mikor másodjára beszélünk vele alig 10 perc múlva már a kocsiban ülnek, úton felénk és GPS koordinátát kér. Nagyszerű. Mindenki úton a helyszínre, mi is újra csónakba szállunk, indulunk a találkozási pontra.

A találkozási ponton türelmetlenül várakozok. Mi lesz, ha addig felszedi a hálókat mi meg összetrombitáltunk itt egy kisebb hadsereget? Ezen tűnődők amikor meglátok a távolban két fénypontot. Ezek a mieink. Két halőr érkezett. A NÉBIH-es halőrök még messze járnak. Gyors diskurzus után hárman csónakba ülünk és irány a helyszín. A negyedikünk ott marad a parton a kocsival, hogy el tudja igazítani az állami halőröket.

A helyszínre érve keresni kezdjük a meslencrögzítő karókat, majdnem neki megyünk az egyiknek, hála az égnek, még a  vízben vannak a hálók. Kikötöttünk a közelben egy alkalmas részen és kezdődik az akció leghosszabb és egyben a legunalmasabb része . A várakozás. Hajnal két óra van tök sötét és nagyon hideg.

A hideg csontig hatolt.

A víz mint a tükör, szellő se rebben, a széle kezd befagyni. Egy óra várakozás után a parti kolléga jelzi, hogy megjöttek a NÉBIH-es halőrök. Egyikőnk elindul értük a csónakkal, ketten maradunk a helyszínen. Közben próbálgatjuk az éjjellátó kamerát. Hallgatódzunk, de semmi nem mozdul a környéken. Nemsokára visszaér a csónak. Olyan hangtalanul, hogy megijedek mikor mellénk siklik. Megérkeztek az állami halőri szolgálat emberei. A sötétséget szemléltetve elmondanám, hogy simán bemutatkoztam az egyik kollégámnak aki  velem volt végig a parton mert azt hittem az egyik NÉBIH-es halőr.

Gyors terepszemle utána Nébih-esek átveszik az irányítást.Nagyon szakszerűek  Megbeszéljük mi lesz ha jön a delikvens, ki honnan kameráz, lámpázik.  Majd feszült várakozás veszi kezdetét , hajnali 3 körül lehet.   A Vénusz most jött fel az égen és gyenge  fényében tisztán látszik, hogy a víz hártyásodik. A hideg csontig hatol. Mínusz 5-6 fok lehet, de mivel egy helyben toporgunk, nagyon kellemetlen.  Világítani nem lehet. Beszélni is csak suttogva. Nem tudjuk pontosan, ki fog jönni és hányan. Csak sejtéseink vannak. Lassan telik az idő. Majd szomjan halok és éhes is vagyok rettenetesen, 26 órája nem aludtunk, szóval nagyon vártuk már az elkövetőt, vagy elkövetőket. Csendben beszélgetünk, megy az ökörködés  rendesen, de azért fülünk - szemünk a pályán. Ha rebben egy madár, vagy csobban a víz szétugrunk és takarásból figyelünk. De semmi. Egyszer csak éktelen halcsapkodást hallunk. Feszülten figyelünk: szedi fel a hálót??? Nem hallottuk mikor jött? Néznénk egymásra, de nem látjuk egymás szemét ebben a sötétben.. De nem, nem  lepett meg minket .  Csak a meslencben vergődő halakat halljuk, próbálnának szabadulni.

Hat óra körül jár az idő, a fény lassan kezd elválni a sötétségtől. Barátom akivel az akciót kezdtük, feszülten figyel.

-Felkapcsolta a lámpát!!! Figyelmeztet minket,  de már látjuk mi is. Az egyik nyaralóban ég a lámpa. Nemsokára zörög egy csónak, törik a jég . Mindenki  a helyén. A fázás, éhség, szomjúság egyből kimegy testemből. Jön!

Szépen szedi fel a hálókat  egyenként.  Mennek a kamerák.  Gyanútlanul teszi a dolgát emberünk. A harmadik, hozzánk legközelebb álló háló felénél jár, amikor észreveszi az éjjellátó kamera fényvetőjét. Lekapcsolja a fejlámpáját, nincs mire várni. Tudja ezt az akciót vezető NÉBIH-es halőr is. Marcona alakjával előlép és határozott hangján felszólítja az urat.  Szabályszerű  felszólításban közli jogait, illetve, hogy intézkedés alatt áll. Megkéri emelje fel a kezét. Nem mintha támadástól tartanánk, de a bizonyítékokat nem szeretnénk a vízből kihalászni. Hála égnek  semmi ilyen szándék nem látszik rajta. Hárman csónakba vágódunk és a csónakja mellé siklunk. A kezdeti ijedtség után az arcán lassan kezd úrrá lenni a döbbenet. Meglátja hányan vagyunk, észre veszi  a kamerákat. Tudja már, ez  drága lesz . Én a csontig fagyott kezemmel tartom a csónakját miközben a part felé vesszük az irányt.  Újra rám tör az éhség , fáradtság, szomjúság . Meleg ágyra, teára, ételre vágyom, vágyaimnak szinte szimbolikusan int búcsút egy a csónakja alján lévő hálóba gubancolódott harcsa farka. Sejtem, egyhamar nem érek haza az biztos. Megindul az eljárás, helyszínelés, őrizetbevétel , házkutatás, vallomások. Valószínű este lesz mire hazaérek. Hát nem sokat tévedtem

Helyszíni képek .