A körösvölgyi tájegység kialakulásában a víz játszotta az elmúlt több százezer évbe a döntő szerepet. A pleisztocén kor elején a tektonikai lemezmozgások által élőhelyünk mélyre süllyedt, és mai is évi 2-3 mm-t süllyed . Egy medence jött létre, amit a környező hegységekből eredő folyók közel 2 millió év alatt hordalékkal töltöttek fel. Ez Gyomaendrőd térségében eléri a 6-8 ezer(!)méter vastagságot. Elgondolkodtató, mennyi üledékes hordalék ez az egész alföldre nézve. Ez a feltöltődés egészen a múlt század közepéig tartott. A folyam szabályozások vetettek véget neki. Jelen pillanatban ez a feltöltődés a gátak közti ártéri űrszelvényre korlátozódik. Ami igen jelentős. Tapasztalataim szerint egy áradás után elérheti akár az 0,5-1 centit. Akadályok , fák , tereptárgyak sodrás árnyékában pedig a 10 centimétert is. Ez az elmúlt 150 évben már mérhető 10 centiméteres nagyságrendű feltöltődést jelent a gáton kívüli állapotokhoz képest.
A Folyamszabályozás teljesen megváltoztatta a több tízezer év alatt kialakult élőhelyet. A szabályozás előtt a térség egy nagy összefüggő, részlegesen, vagy teljesen vízzel borított terület volt. Azt mondják, Makótól-Szeghalomig egy nagy mocsárvilág volt az egész terület. A Körösök kanyarogva, a tájat széttagolva szigetekre, félszigetekre , mocsarakra, lassú folyással folytak a Tisza felé. Medervonala folyton a változott. Élőviláguk gazdagsága a mai ember számára elképzelhetetlen méreteket öltött. Az összefüggő több száz négyzetkilométeres mocsárvilágban olyan szintű fajgazdagság alakult ki, ami Európában szinte példátlan volt.
Réthy Zsigmond, neves békés megyei kutató, munkáiban leírta, hogy Szeghalom városában az utcákon egy áradás után kézzel szedték a csíkhalakat, ami az akkori sárréti emberek egyik kedvelt ételének, a káposztás csíknak volt az egyik alapja. Ezt a csodálatos vízi világot a folyamszabályozás megszüntette.
Az Alföld folyóit, köztük a Körösöket is gátak közé szorították. A gátakon kívül így nagyon jó minőségű termőföldeket nyertek.
A vízi világ a szabályozás után gyakorlatilag az árterekre korlátozódott, de jellege ott is jelentősen eltért a szabályozás előtti állapotoktól. A folyók kanyarulatai, holtágai, szigetei le lettek vágva, ezért folyásuk gyorsabb lett. Az áradások a szabályozások előtt szétterültek több tíz-száz ezer hektáron maximum 1 méteres szintemelkedést okozva, hetekig, hónapokig nyújtva életteret a vizek élőlényeinek. Most 4-6 méteres vízoszlopban zuhognak le az árvizek, elérve az űrszelvényben az akár 500m3/ s vízhozamot is, ami óriási . Ez a hatalmas vízáradat napok alatt zúdul keresztül vidékünkön. Kizárva annak lehetőségét, hogy az élővilág kihasználja a pillanatnyi élettér növekedést.. Sokszor nem, hogy életteret nem nyújtanak, hanem még azt is lesodorják ami nagy nehezen megmaradt. A mocsaras, nádasos, vizes rétes élőhelyet felváltotta a gátakon kívül a szántó, a gátakon belül pedig a fás, ligetes, ártéri erdő, vagy a szikes ártéri rét. Ez az átalakulás a természetes átalakulásokhoz képest viszonylag gyorsan, pár évtized alatt lezajlott. Ősi fajok tűntek el , vagy ritkultak meg, és idegen fajok telepedtek meg. A régi világ foltokban, pár négyzetméteren maradt csak meg. A jelenlegi állapotok nagy részéért már nem a természet hanem az ember felelős. Emberi kéz alkotta meg a természet csak elfoglalja ami marad neki.
Jelenleg a Körösök élővilágának legmeghatározóbb eleme a víz mellett, az árteret határoló védtöltések. Nem csak védelmi jellegű , hanem élettér választó is. A gátakon belül egy időszakos, vagy állandó vízborítású terület van, aminek élővilága, mikroklímája jelentősen eltér a pár méterre a gáton kívül található területektől. A természetben ilyen átmenet nélküli élőhely váltás nagyon ritka, sőt megkockáztatnám, hogy nem is létezik.
