Barangolások a Körösök mentén . Nem csak horgászoknak.

Körösök Vidéke

A repülő gyémánt.

2020. január 11. - smud

Ködös , zúzmarás idő van. Talpam alatt recseg a felfagyott talaj. A fagypont alatti hőmérséklet ellenére, ez a téli szezon eddig sajnos igen meleg . Semmilyen formában nem hasonlít a Kárpát medencében megszokott telekhez. Bár január közepe van, ezidáig a hó és a kemény -10 c alatti fagyok is elkerültek minket. Nem örülök neki. A magyar tájnak szüksége van a hideg kemény, havas telekre.dscf0906.JPG

Ezen morfondírozok a Körös partját járva.  A hideg ködös időnek köszönhetően nagy a csend. A levegőben lebegő apró vízcseppek elnyelik a távoli hangokat. A közelben sehol hangforrás.  Csak a lábam alatt recseg a fagyott talaj. Azt nem mondhatnám ,hogy semmi nem történik. A Körösök mellett mindig történik valami. A folyó melletti réten egy őz rudli tanácstalankodik. Menjenek, vagy maradjanak. Messze vannak, de már felfigyeltek rám. Behúzódok a part menti bozótosba.dscf0969.JPG

 

Sajnos ezzel a bozótot befedő, vékony porcukor szerű zúzmara réteg belehullik a nyakamba. Nem kellemes érzés az olvadó zúzmara lecsorgó hideg leve a hátamon, de most már várok pár percet mozdulatlanul. Érzem, hogy valami történni fog . Történik is. Egy kékes rétihéja pásztázza  rétet. Pont felém jön. Szembe velem, egy méter magasan billeg a fű felett. Markolom a fényképezőt, de nem mozdulok. Ha megemelem a gépet észre fog venni. Tapasztalatból tudom. Így hát nem mozdulok. Alig van már pár méterre amikor nem várok tovább. Emelem a gépet, de már a mozdulat kezdetekor tudtam, hogy felesleges.  Egy szemvillantás alatt vágódott fel a levegőbe és el is tűnt a parti fák közt. Kibújok az alkalmi leshelyemről és a folyóval párhuzamosan a parton bóklászok tovább. dscf0944.JPG

Lassan alkonyodik.  A csend, ha lehet még nagyobb. Ekkor meghallok valamit. Egy pici csobbanást.  A túloldalon volt. Keresem a hang forrását, nézem a vizén fodrozódik-e hullám. Felugró halra gyanakszom. Abból is valami apróra. Bár ilyenkor télen, különösen fagypont alatt amikor a Körös partját vékony jég szegélyezi nem szokványos , hogy a hal ugráljon. Alig megyek pár métert megint hallom. Leugrok a  partról a víz szegélyéhez és egyből meglátom mi történt. Szemben egy behajló ágon egy jégmadár ücsörög csőrében egy vergődő hallal.

82493933_622481471858046_6952356805775196160_n.jpgFotó : Juhász Erika

Csodálkozom. Ebből a mély , lassan folyó ólomszínű hideg vízből hogy a francba tud télvíz idején halat fogni? Sosem értettem. Fotóznám, de az én gépemnek a túloldal messze van és a köd is hömpölyög a folyó felett. El-el tűnik a csodálatos csillogó kis golyó a ködben. Nem pazarlom tovább az időt, erősen alkonyodik és el akarok menni a kanyarokig ami még innen egy kilométer. Világosban ki szeretnék érni a gátra így hát megszaporázom. A kanyarokat elérve behúzódok a magas parton egy fa mögé. Innen belátom az egész kanyarulatot. A nap most bukik alá a túloldali gát mögött. Erőlködő fénye alig szűrődik át a ködön.

dscf0933.JPG

Nézelődőm, de nem történik semmi, ha nem számítom azt, hogy egy fekete harkály hangját utánzó mátyás madár viccel meg. Nem először dőlök be  a matyi madárnak. Nemrég olyan tiszta ölyv hangot adott egy a közelembe, hogy percekig kerestem az ölyvet. Még akkor se hittem szememnek, fülemnek amikor már egyértelmű volt, hogy a szajkó a tettes. Miért jó ez nekik? Mindenesetre szórakoztat. Ahogy a matyit nézem a hátam mögött megint hallom az apró csobbanást. Egy jégmadár alattam ül  a gyökéren.Felülről pont rálátok. Úgy látszik sikertelen volt a vadászata, csőre üres. Kéne egy fotó róla.Pont állítom az ISO-t az alkonyi fényekhez mikor újra belevág a vízbe. Mindent látok pár méterről. Mindent, csak a halat nem láttam  amit megfogott. Hogy a fenébe csinálja? Egy darab halat nem látok a vízben pedig a szemem kinézem. A vízbe bele se merült jóformán a gyerek ökölnyi kis madár, alig pár centi mélyről kapta ki a kis keszeget. Sajnos villámgyorsan tovább repül vele és kb húsz méterre leül egy ágra és elnyeli. Parádés mutatvány még nyáron is. De így télen elképesztő.

Szeretem ezeket a  madarakat. Olyan fenségesek ahogy őrt állnak a parti bozótok lehajló ágain. Szerencsére, hogy úgy mondjam jégmadár ügyileg jól állunk a Körösök partján. Sok van belőlük, és jól is érzik magukat itt. Villámgyors reptével és tündökölően csillogó  tollazatával, csodálatos kis ékkövei a vizek partjainak. Valóságos repülő gyémántok.

A bejegyzés trackback címe:

https://korosokvideke.blog.hu/api/trackback/id/tr2715404318

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.