Barangolások a Körösök mentén . Nem csak horgászoknak.

Körösök Vidéke

Körösök Vidéke

Hasznos vagy haszontalan?... Ez itt a kérdés

Az élőlények mebélyegzése az ember által.

2020. április 14. - smud

Az állatok emberek általi megítélése sokszor ezen elv alapján történik. Én a  hetvenes években születtem és  a nyolcvanas években végezetem az általános iskolai tanulmányaimat. Abban az időben a biológia illetve előtte a környezet órákon az élőlények minősítése a szerint történt , hogy  a népgazdaság számára haszonnal vagy károkozással bírnak -e. De ezen szempontok kialakulása jóval korábbi. Megemlíteném a maga idejében igazán környezettudatos írót Fekete Istvánt aki még jómaga is puskával irtotta a ragadozó madarak egy részét. Mint ahogy a  vadász kortársai is tették majdnem sikeresen kiirtva Európából olyan madárfajokat mint a sasok, illetve a héja félék . Vívódott is miatta amit egyik főművébe a Téli berekbe bele is írt.71035327_2527140144012126_4226772685742407680_o.jpgA héja félék megítélése a mai napig negatív , a vadászok közt.(fotó: Balog Lajos)

Pár százezer éve (földtörténeti szempontból egy pillanatnyi idő) azok az élőlények amelyek a földön éltek az ember megjelenése előtt, evolúciós harcukat megvívva ökológia egyensúlyban, vagy közel egyensúly állapotban léteztek egymással. egy faj gradációját, túlszaporodását  meggátolták a szabályzó tényezők ( betegségek, ragadozók stb) És ebben a jól működő kellően szabályozott világba kezdett teret nyerni egy új faj , az ember. Először élelem szerzés és ruházkodás céljából lépet be a rendszerbe mint ragadozó. Ugye már ezzel is okozott visszafordíthatatlan változásokat , gondoljunk csak  a mamutokra amit az akkoriban gyorsan változó klíma segítségével sikeresen kiirtott a földről.  Összességében az ember hatása a  fajok közösségére pár száz éve kezdett jelentőssé válni.

Az egyre intenzívebbé váló mezőgazdasági művelés , és a kedvtelésből megjelenő vadászat, horgászat miatt az ember élőlényekhez való viszonya  nagyon megváltozott. A növekvő mezőgazdasági területek hatására, amik ökológiai értelemben sivatagok, az életközösségek egyre kisebb helyre szorultak össze és egyre több konfliktus helyzet keletkezett bizonyos állatok, növényfajok és az ember közt.  Ha ehhez még hozzávesszük azt a tényt hogy az ember saját kénye kedve szerint kezdett el fajokat telepítgetni egyik földrészről a másikra, bátran állíthatjuk hogy katasztrofális következmények sorozata indult  el. Az ember elkezdett fajokat utálni , bűnbaknak kikiáltani , és ezek alapján tűzzel vassal irtani.dscf9749.jpgA szántóföld ökológiailag egy sivatag az év nagy részében semmi sincs rajta. Amikor meg van akkor maximum az  a növény amit termelnek benne. Az összes többi növényt és állatott  vegyszerrel irtják ki róla.

Vegyük példaként a seregélyeket. Ugye én még úgy tanultam , hogy  a seregély az a népgazdaság ellensége , sikerült is nagyon megritkítani. Szerencsére ma már törvényi védelmet élvez. Valóban okoz károkat gyümölcsösben ,de a rovarpusztító képességükhöz mérten elenyészőt. Itt említhetném meg a farkasokat is pl ami Európában elterjedt ragadozó volt amíg nem kezdett el konkurálni az emberrel. Szintén irtó hadjárat zajlott ellene sikerült majdnem teljesen kipusztítani Európából.  Említhetném még a vidrát vagy például a denevéreket amiknek egyetlen bűnük, hogy nem szépek szegények. Pincékben százával verték agyon őket még pár évtizede is.

Szerencsére ez a káros , hasznos megítélés az utóbbi időben kezdett részben megváltozni. Igaz például a vadászok és  a horgászok közt megmaradt egy erős negatív szemlélet minden élőlény iránt ami nem ehető, vagy nincs olyan testrésze amire az ember irigykedik, illetve azokra nézve veszélyes.(Sose fogom megérteni miért élvez nimbuszt egy több kilós agancs , vagy egy óriásra nőt, módosult szemfog amit az állat elpusztítása útján meg kell!! szerezni)..Az egyszer már Európa nagy részéről kiirtott aranysakál például az utóbbi időben újra kezd teret nyerni nálunk. Közutálatnak is örvend  a vadászok körében, valóban kevesebb lett  a nyúl és igen az őzeket is megvámolják rendesen. De ez 10.000 éve is így volt és mégse pusztult ki se az őz se a nyúl a Kárpát medencéből . Ebbe a rendszerben nem az aranysakál a hiba , hanem az ember.

 

83495539_2806964432696361_6218067863748476928_o.jpg

 A dolmányos varjút a mai napig vadásszák. Igaz a kisnyulat se veti meg de aktívan szabályozza a rágcsáló populációt. Unokatestvére a vetési varjú védett, jelentősen megritkult. A vadászok üldözték ahol érték. A fészkekbe régen egyszerűen alulról belelőttek kíirtva ezzel az egész fészekaljat.( Fotó Balog Lajos)

A horgászoknál meg a vidra, kormorán s bármilyen hihetetlen  a pecás emberek egy részénél a ragadozó halak például a harcsa van kikiáltva pusztítandó ellenségnek. Mert megeszi a PONTYOT!!! igen így nagybetűvel. A horgásztársadalom nagy részének ugyanis egyetlen halfaj a célja a ponty , a jó zsíros , halastóban nevelt, hormonkezelt , mesterségesen szaporított, két kilós  pacni ponty az igen az hal. És pusztuljon minden ami ezt pusztítja, különösen a harcsa. Vannak olyan vizek, ahol ingyen engedély jár egy termetesebb harcsa kifogásáért.  Úgy látszik ezek a beidegződések nem múlnak el egykönnyen.

Az utóbbi időben az internet, és  a közösségi média generált azonban egy új jelenséget. Kezdenek felerősödni az állatvédelmi gondolatok, szervezkedések. Különböző csoportok  alakulnak és tevékenykednek a világon olyan állatok védelmében amik köszönik, de nincs rá szükségük.. Megjelent az édi-bédi-ség. Emberi tulajdonságokkal ruháznak fel élőlényeket . A cuki kis mókus , de édes ahogy eszi azt a mogyorót ( a cuki kis mókusról sokan nem tudják , hogy  , tavaszi időszakban szinte kizárólag énekes madár tojást és fiókát fogyaszt) 41977867_1952041258188687_5756857666865463296_o.jpgA mókus nagy zsivány. Sokan félreismerik. Bizony nem veti meg a húskosztot sem. Na, de ha egyszer szereti, hát szereti Fotó: Balog Lajos

 

 Vagy a sün ahogy issza a tejet zabálni való  ( viszont előtte aktívan részt vett olyan fajok majdnem kiirtásában mint a rákosi, vagy keresztes vipera)  De a legborzasztóbb  a féktelen macska imádat . A szabadon kóboroló macskák iszonyat károkat okoznak. Komolyan veszélyeztetik bizonyos fajok populációját. Ebbe most nem is mennék bele részletesen a világháló tele van ilyen témájú cikkel kutatási anyagokkal.. Inkább másik oldalról közelíteném meg.  Ugye van egy állat akitől szinte minden ember egyformán , köztük én is undorodik. Ez a patkány. 26850740_1653469761379173_2200687234630368968_o.jpgA szabadon garázdálkodó macskák nemcsak rágcsálók közt pusztítanak. Óriási károkat tudnak okozni. Őket az ember szabadította rá az élővilágra. Fotó: Balog Lajos

Namost egy macska semmivel se hordoz kevesebb veszélyt az ember egészségére nézve ha az algergizálást is belevesszük talán még többet is mint egy patkány. A macskával ennek ellenére sokan egy ágyban alszanak mert az olyan cuki. Ha már  patkány meg lett említve, Ide kívánkozik az a rövid történet amit pár éve a Facebookon meg is osztottam . Valahol Németországban tűzoltók szabadítottak ki egy csatorna fedőbe szorult patkányt és szabadon engedték.. ohhh de szép, de humánus cselekedet volt. A cuki kövér patkány beszorult a tűzoltóbácsi meg segített neki… teljesen elérzékenyültem… volna, ha nem  lettek volna ott a csatornában pár méterre az esettől a kihelyezett patkány mérgek.dscf6607.jpg

A patkányak természetes élőhelyén megvan  a maga helye. A gond az urbanizáció miatt a városokban, településeken  megjelenő populációkkal van. Ettől függetlenül nincs ember szerintem akit nem fog el az undor láttukra

A túlzott állatszeretet se feltétlenül helyén való. Az állatok nem emberek. Nem rendelkeznek emberi tulajdonságokkal akárhogy is képzeljük beléjük.Mindig elborzadok olyan posztokon, hozzászólásokon ahol élőlények ellen szítanak gyűlölködést, de ugyanúgy elborzaszt az is amikor szinte már életidegen emberi tulajdonságokat látnak beléjük. A helyén kéne kezelni a dolgokat , helye van itt a földön minden élőlénynek ami eddig kibírta itt. Akár patkány akár macska az illető. Tiszteljük őket a megfelelően arányos módon és ne akarjunk nekik indokolatlanul  se jót se rosszat. Megvan a  maguk baja nélkülünk is..

A bejegyzés trackback címe:

https://korosokvideke.blog.hu/api/trackback/id/tr6415611466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

laci_52 2020.04.14. 19:51:00

Így változnak az idők: gyerekkoromban azt tanultam az iskolában, hogy az ürge kártékony rágcsáló. Pelikán József gátőr elvtárs is elkapta, Petőfi versében is van ürgeöntés. Ma pedig már védett állat.

Weißkopf 2020.04.14. 22:20:33

A varjakhoz: régen (10+ éve) a vetési varjak jelentek meg novemberben Budapesten. Jó néhány éve alig látni belőlük, viszont a hamvas (dolmányos) varjú szinte közönséges lett ugyanitt.
Fészekkilövés: vadászhoz méltó módon, fegyverrel végrehajtott dúvadgyérítés. Tavasszal a megkotlott fészekrablók fészkeit sorban felkutatva, a tojáson ülő madarat belőle kilőjük, majd tojásaikat, esetleg fiókáikat a fészekkel együtt megsemmisítjük.
Fészekrablók: ... elsősorban a legveszedelmesebb, legkörmönfontabb, a dolmányos varjú, amelyik a házibaromfi szaporulatának vámszedőjeként civil körökben szintén jól ismert a többi nevén is, mint szürke, hamvas, kálomista vagy tarka varjú. (...) Prédát jelent számukra minden tojás, minden fióka, a kotló szárnyasvadat még a fészkéről is leverik, és megtámadják a szoptatós anyanyulat is, hogy kölykét agyonverhessék.
(A két utóbbi bekezdés forrása: Eördögh Tibor: Vadászok nyelvén. Mezőgazdasági Kiadó, 1976)
Saját szememmel láttam néhány nappal ezelőtt (autóból) a Nagy Lajos király útján, hogy egy hamvas varjú kergetett és csőrével vert a földön egy rigófiókát. :-(

baryll 2020.04.15. 07:09:52

Abban a világban élünk, ahol ideológiák épülnek az ember - mint faj - felsőbbrendűségére ( pl. egyházak, egyéb szekták). Ez az írás helyesen rávilágít arra, hogy szemléletváltásra lenne szükség, és egyenrangúnak kellene tekintenünk a teremtett világunk minden egyes tagját, faját.
Úgy tudom, hogy pl. a borz is a vadásztársadalom által üldözött faj (pedig szerintem olyan cukin <3 néznek ki, mint ahogy a rókák is ;-). Velük - mármint a borzokkal - mi a problémájuk pontosan?
Nagy időintervallumban tekintve a világunkban végbemenő faj kipusztító folyamatokra, az embernek szerencsére még eddig nem sikerült felülmúlnia a Teremtőt, legalábbis ezidáig. Gondolok itt pl. a dínók nagyrészének a leradírozására a Föld felszínéről. Valamiért nagyon nem tetszhetett Neki az a fajta teremtménye. Már csak az a kérdés, hogy bennünket - embereket - meddig fog kedvénekvalónak találni.

smud 2020.04.15. 07:31:37

@Weißkopf: Pontosan ez az amivel nem értek egyet. A dolmányos varjúnak nincs más választása, az életben maradáshoz bizony ennie kell. ezt kéne elfogadjuk, és nem beleszólni ezekbe a dolgokba. A vadászok irigyek ezekre az élőlényekre .Melyik a z elfogadhatóbb magatartás? Az életben maradáshoz szükséges fészekrablás, nyúlfióka evés, vagy kedvtelésből való öldöklés azaz a vadászat?

Lobo Marunga 2020.04.15. 08:24:09

Hogy mekkora hülyeség egyes állatokat károsnak kikiáltani, és ezért irtani, arra a legtanulságosabb példa a kínaiak esete a verébbel. Érdemes utánaolvasni.
Viszont a védelmet is ésszel kellene csinálni. Nemrég hallottam, hogy eddig szabályozták a varjúfélék fészekalját, most viszont uniós szabályozás miatt ez tilos. Az eredmény az lett, hogy elszaporodott a (itt nagyon jófiúnak beállított, de lám, szürke ám minden) dolmányos varjú, az egyébként igen csinos szajkó és a szarka. Ők kevésbé tartják be az előírásokat, viszont kedvelik a fiókahúst, ezért kipakolják a kisebb madarak fészkeit, amik szépen kezdenek kipusztulni.
Erre mondta egy szakember (sajnos a nevére nem emlékszem), hogy el kell fogadnunk: Manapság már alig van olyan pontja a Földnek, ahol az ökológiai egyensúly emberi beavatkozás nélkül fenntartható, viszont ha nem arányosan avatkozunk be, akkor nagyon könnyen mi magunk boríthatjuk fel.
Valójában nem arról van szó, hogy az ember elszakadt a természettől, és ezzel a pusztulását okozza, sokkal inkább arról, hogy a fejlődése a természet különlegesen fontos tényezőjévé tette, és ha nincs ennek tudatában minden döntése pillanatában, azzal komoly károkat okozhat.

baryll 2020.04.15. 08:46:15

@Lobo Marunga: A kínaiak most másért is nagyon a bögyömben vannak. Miért kell nekik minden szir-sz.rt összezabálniuk? A világ összes tájának lefertőséséről már nem is beszélve.

Lobo Marunga 2020.04.15. 09:14:39

@baryll: Hát ja. De azért szokás szerint ez is árnyalható. Mi hűdekulturált és nagyonpíszí, és rohadtulvédematermészetet, és műfenyőtállítok, és nemhordokszőrmét európaiaiak és amerikaiak pl. tonnaszám gyártjuk a világ egyik legveszélyesebb mérgét ránctalanítás céljából. De amúgy ja. A vadállatpiac az egyik legmocskabb dolog a világon, ezzel egyetértek.

baryll 2020.04.15. 10:23:10

@Lobo Marunga: A jó oldalát kell nézni a botoxnak (már ha egyáltalán arra gondoltál mint a legveszélyesebb méreg?), mert hát mennyi szép és fiatalos arcbőrű halott fog feküdni a koporsójában a ravatalon mikor majd utolsó útjára kísérik őket. Szépek és fiatalosak lesznek, és nem olyanok, mint azok, akik az élettől elhasználódtak, az eltelt sok-sok idő következtében megöregedtek, ezért még több könnyet fognak tudni kicsikarni szeretteikből, hozzátartozóikból és a gyászolóikból, hogy egy ilyen csodálatosan szép embernek miért kellet már meghalnia. Olyanok lesznek, mintha csak aludnának. Milyen jó szelfik fognak készülni a szép halottak társaságában. Ebből is jól látszik, hogy mégiscsak az ember a legcsodálatosabb teremtmény a világon.

Lobo Marunga 2020.04.15. 10:30:39

@baryll: Ja, hát igen. Akkor keressük meg a vadállatpiac pozitív oldalát is: Valahol Csingping tartományban egy kedves kis kínai csöppségnek ebből vette az apukája az új biciklit... Marha nehéz egy világban élünk, na...

baryll 2020.04.15. 11:29:08

@Lobo Marunga: Na persze, hisz valamivel el kell menni annak a büdös kölöknek is a barlanghoz, hogy elleshesse az apjától a fogásokat és trükköket, hogy hogyan is kell lepícézni a barlang mennyezetéről az ínyencfalat denevéreket, hogy azok piacképes formában kerülhessenek a piacok standjaira, a rizs- és kutyaevésben megcsömörlött kedves fogyasztók legnagyobb megelégedésére.

Lobo Marunga 2020.04.15. 11:43:07

@baryll: Tényleg nem akarok senkit se védeni, de érdekes dolog ez a ki mit eszik téma is. Nálunk most az a menő, aki vegán, a húsevés kezd ciki lenni, és teljesen kiborulunk, ha valaki kutyát, macskát, patkányt eszik. Eközben egy muzulmánnak tök undorító, hogy mi disznót eszünk, a zsidóknál még a nyúl is tisztátalan, egy hindu számára borzalom a marhahús. Mi magyarok kiakadunk a véres húson, másoknak undorító a mi csokis túrórudunk. Sorolhatnám még.
Egyébként a kínaiak a denevért nem eszik meg, de nem is ez a lényeg, hanem hogy hogyan kezelik, amit esznek. Egy kolbásztól is meg lehet halni, ha nem megfelelően van elkészítve, tárolva stb.

baryll 2020.04.15. 12:07:44

@Lobo Marunga: Akkor az a felvétel a tévében, ahol egy tányér leves szélén egy galamb méretű döglött - főzött, sütött, pácolt.., mit tudom én.. - denevér áztatta a lábait, szárnyait a lébe, az csak kamu ételvideó lehetett, vagy esetleg csak ételdíszítésként kerül a tányér szélére a jószág?
Tulajdonképpen az - abban a formában - még egészségesebbnek is tekinthető, mint a mi vadhúsokból készült ételeink egy része, mert itt pl. a szárnyas vadak húsát sörétdarabokkal szokás megfűszerezni, ami köztudottan nem egy kimondottan természetközeli, egészségbarát alapanyag.
Jó, hogy említetted a kolbászt, én egyszer egy olyan hasnyálmirígy-gyulladást kaptam a sok bezabált füstöltkolbásztól, hogy még kórházba is kerültem miatta. Soha életemben nem voltam még annyira beteg, mint akkor.

Lobo Marunga 2020.04.15. 12:16:07

Nos. Én is nem rég olvastam valahol: A kínaiak használják a denevért a hagyományos orvosláshoz, szóval van denevérfogás, meg denevér a piacon, de nem kifejezetten kajának. Viszont máshol Ázsiában eszik is őket. Innen a fénykép a guszta ebédről.

Mr. Megnézzük · http://megneznem.wordpress.com/ 2020.04.15. 12:33:31

Vidéken nőttem fel, nagyapám amolyan igazi tanyasi mezítlábas parasztcsaládból származott. Nem volt a család ezen ágán semmi különlegesség azt elszámítva hogy a korszellemmel szemben rendkívül kevés (mindössze három) gyermeket vállaltak, mert a dédapám ki akarta taníttatni mindet. Tanyán éltek, művelték a kis földjüket, voltak állataik, volt hogy bőség volt, volt hogy ínség, megoldották. Megvoltak a maguk abban az időben teljesen általánosnak számító szokásaik, étkezés terén is. Ürgéből, sündisznóból pörköltet csinálni normális dolog volt (ma ezeket cigányételnek tekintik, pedig az 1900-as évek derekán is viszonylag elterjedt volt az alföldön származástól, etnikumtól függetlenül), ha úgy alakult ettek gólyát, levest fiatal varjakból, vadgalambból (nem húsgalamb), békákat, halat, meg ami még akadt, fosztogattak sihederként fészkeket mindenféle madártojásokért amikor az állatokat hajtották, legeltették a határban.

Dédnagyapám és a nagyapám később nosztalgiából emlegette ezeket a sokszor nehéz, de meghatározó időszakokat az életből, meg azt hogy hogyan tűntek el az asztalokról (az ő asztalukról is) bizonyos állatok. A vízszabályozással megváltoztak a környék vizei, már nem lehetett az iszapból kézzel kitúrni a rákokat, eltűnt a nádas nagy része (velük a madarak, fészkek is), a kisebb erdők-facsoportok is eltűntek (kellett az új föld a TSZ-nek), rágcsálóból egy darabig több lett (facsoportok híján nem volt sakál, róka), aztán azt is elkezdték irtani azokat is, a méreg pedig vitte a nagyobb ragadozó madarakat. Beléptek a TSZ-be (nem éppen önként), azt termeltek amit mondtak nekik, akkor amikor utasításba lett adva. A forgóművelést felváltotta a nemzetgazdasági szempontból hatékonyabb, "modern" szovjet vonal, melynek mélypontja kb. az a két gumipitypangos kísérleti év volt (a helyi TSZ vezető által kijelölt "kísérleti" parcellák egyike pont az ő földjük volt). Fokozatosan kiüresedett a vetés, nem volt annyi és annyiféle állat, mint korábban, ami meg megmaradt/megjelent sokszor nem adott épp okot az örömre (a kolorádóbogarak ugyebár).

Gyerekként nagyapám még ebben nőtt fel, apám már nem, én már annyira sem. Nyilván nem vágyam a gólyaleves, lemondok az ürgepörköltről is, azt viszont rossz érezni, hogy ért utol ez engem is, csak más módon. Vidéki városban nőttem fel, gyerekkoromban megszokott volt, hogy a hideg idő beköszöntével a vetési varjak "megszállták" a nagyobb városi facsoportokat, reggel onnan rajzottak ki a földekre, késő délután pedig onnan tértek vissza, hatalmas fekete felhőként, vad károgással, a szélrózsa minden irányából. Hozzá tartozott az élethez ősszel, már messziről hallottuk hogy jönnek aztán 30-40 percen át ment a károgás, a körözés, és igen, hullott a varjúsz*r is. Ez nem csak gyerekként tűnt soknak, hisz többezres rajban szállták meg a bő egy kilométerre lévő városi park hatalmas fáit, reggel hat-hét között indítva, vacsoraidő tájt búcsúztatva a dolgos napot, és ez ősszel és télen épp úgy hozzátartozott az élethez, mint a szél által vitt trágyaszag. Aztán a valódi trágya is eltűnt (büdös lett, melós, stb.) a műtrágyával meg eltűnt a varjak nagy része is (idén ősszel 200-300 példány "lézengett" az égen csupán). Nyáron nem köröz annyi gólya a város felett, fecske meg alig van (pedig 20 éve sincs hogy csak a mi környékünkön százszámra üldögéltek késő nyáron a villanydrótokon, meg hogy a főutca erkélyei, párkányai, árkádjai alatt százszámra lehetett számlálni a fészkeiket). Denevér sincs annyi, bagoly sem, de városi lét ide vagy oda kevesebb a sündisznó, és kis rágcsáló is. Szintén gyerekkori emlék az iskolaudvaron a bagolyköpeteket botokkal szétpiszkálni egér meg pocokkoponyákat "gyűjteni" belőlük (azok a fák sincsenek már sehol) meg a templom körül éjjel körözgető baglyokat nézni. Nyáron a rokonoknál a Balatonon meg néztük a seregélyek olajzölden csillogó hullámzó raját, a rengeteg vízi és vízközeli szárnyast ámulva, csodálva (a dél-Alföld általunk ismert szegletén nem voltak épp gyakoriak a hasonszőrű madarak) és hallgattuk a dalukat napestig.

A gyérítés miatt kevesebb a rovar és a pók is (vannak olyan hálószövő fajok amiket évtizede nem láttam már), pedig gyerekként a mi városi kertünkben is kész "állatfarm" volt keresztes, és darázspókokkal, nünükékkel, cincérekkel, néha szarvasbogárral, temetőbogárral, szitakötővel, méhekkel, darazsakkal, böglyökkel, szöcskével, apró színes sáskákkal, tücsökkel, lótetűvel (tudom, lótücsök), hernyókkal, lepkékkel, mindenféle molyokkal, száz meg ezerlábúakkal, ászkák és pikkelykék (nálunk kemencehalacskának hívták) tömegével. Feltúrta a kertet olykor egy-egy vakond, és ősszel azért be betévedt hozzánk egy-egy sün, ami gyerekként nyilván nagy szenzáció volt már akkor is és persze ott volt a madárdal mindenütt.

A dédnagyapám és a nagyapám idején már az is szegényesnek számított, aminek én ma a hiányát érzem, hát kérdem én: mi jut majd a gyerekeinknek?

baryll 2020.04.16. 03:39:46

Az írásban is említett halakkal kapcsolatban a legfrissebb élményem. Minden évben ellátogatok egy-két alkalommal Szegedre, van, hogy csak úgy kedvtelésből, van, hogy mert muszáj. Legutóbb egy előadást hallgattam meg a Tisza parti IH-ban, és az előadás közben eszembe ötlött, hogy milyen jó lenne majd enni valami tiszai halételt, ha már itt vagyok közvetlenül a folyó mellett. Aztán végiggondolva az ötletemet, rá kellett ébrednem, hogy hiába van karnyújtásnyira tőlem az az élőhely, ahonnan évszázadokon (évezredeken) keresztül élelemmel tudták ellátni azokat, akik halételre voltak éhesek, a mai világban már ezt - egyszerű mezei túristaként - nem fogom tudni megoldani abban a formában ahogyan elterveztem, hogy beülök mondjuk egy halászcsárdába, és eszem egy jó tiszai halászlét, vagy tiszai sülthalat, mert tiszai hallal nem fognak tudni kiszolgálni. Tavi hallal igen, de tiszaival már nem, holott ott folyik mellettem a Tisza. Az IH ablakából kinézve látom ahogyan hömpölyög a folyó, de halat már belőle nem fogok tudni kapni. Ide jutottunk. Néhány papírra vetett rendelet, és évszázados gasztronómiai hagyomány tűnik el a süllyesztőben egyes emberek számára. Afrikai harcsát, hekket, pisztrángot, meg tengeri halrudacskákat lehet fogyasztani, de tiszai hal az már csak a kivételezetteknek jár a Tisza partján.
süti beállítások módosítása