Aki most ebben az időszakban a Körösök partjára téved, bizony különös állapotokat talál. A víz mélyen a mederben mindenhol, a nyári vízszintekhez képest méterekre. Sokan, még a rendszeresen a partjait járó horgászok is megrökönyödnek mikor szembesülnek ezzel az állapottal. A Körös-völgyi horgászok Facebook csoportban is fellángolt a felháborodás az alacsony vízszintet látva. Pedig akik évtizedek óta horgásznak rajta azoknak már ez nem kéne hogy meglepetést okozzon. Számomra ez a kisvizes állapot már megszokott, sőt minden évben várt esemény. Ilyenkor tárulkozik ki igazán a duzzasztott folyószakasz.Ilyenkor látni a sokszor 4 métert is meghaladó vízszint csökkenéskor, hogy mi rejtőzik a mélyben. A felháborodókat azonban meg tudom érteni. Sokan vagdalkoznak ilyenkor, hogy ez vagy az a szervezet, intézmény hozzá nemértése az oka ennek az állapotnak. Nem tisztem megvédeni senkit, és nem is akarom magam mellettük állónak aposztrofálni, de sajnos bármilyen hihetetlen is, ezzel az állapottal nem lehet mit kezdeni. Ez a Körösök természetes állapota. A hiba a nyári nagyvizes állapotban van, és mélyen a múltban gyökerezik. A mostani vízkezelők pont olyan szenvedő alanyai ennek a helyzetnek mint a horgászok. De az igazi kín nem is az emberé, hanem a Körösök élővilágáé. Ahhoz, hogy megértsük mi is okozza ezt az óriási vízszint ingadozást, nézzünk egy kicsit vissza a múltba.
Az 1800-as évek elején az Alföld keleti része egy mocsaras, szinte egész évben vízzel borított lápvidék volt. A Körösök, a Tisza, a Berettyó és sokszor még a Szamos, valamint nagyobb áradásokkor a Maros is egy, szétválaszthatatlan vízrendszert alkotott. Vizük szétterülve öntötte el az Alföld nagy részét. Az áradások elmúltával, aszályos időben a vízfolyások visszahúzódtak eredeti kanyarokkal teli medrükbe. Már amelyiknek volt. Mert a Berettyónak például a kis mederesése miatt nem volt állandó medre, folyt amerre tudott szétterülve a sárréti világban. A folyók visszahúzódása után, elöntött területek mélyebbe fekvő részein azonban bőven maradt vissza víz. Több százezer hektár is vízborítása alatt maradt egész évben. A török idők után megritkult népesség visszatelepítésére létrejött kezdeményezések meghiúsultak. A Körösök vidéke nem volt valami vonzó hely abban az időben sem az arisztokrácia, sem pedig a városi polgárság számára. Gondoljunk csak bele, hogy a mai szabályozott viszonyok közt milyen szúnyoginvázió volt a nyáron, mi lehetett itt akkor, abban az időben. A nagyobb városokat leszámítva,egy-két lápi embert, csíkászt, pákászt , halászt kivéve élhetetlen vidék volt az Alföld ezen része. A Monarchia növekvő gazdaságának viszont szüksége volt a lápok alatti jó minőségű termőföldekre és I. Ferenc császár, Huszár Mátyás kir. földmérőt megbízta a Körösök vidékének feltérképezésével. Ez az akkori körülmények közt óriási munka volt. Közel 20 évig tartott. De ezen szintezések alapján megindulhatott a folyamszabályozás, melynek elsődleges célja az erdélyi szigethegység fakadó vizeinek minél hamarabbi Tiszába juttatása, a környező mocsarak lecsapolásának szükségességét figyelembe véve. A folyókat szűk, csatorna szerű medrekbe kényszerítették, amiket még gátak közé is szorítottak. Az Alföldi folyóktól idegen, hosszú egyenes szakaszok jöttek létre. Ez a két kép jól mutatja a szabályozások előtti és utáni állapotokat
A mocsarakat csatornákon keresztül lecsapolták. Az így keletkezett jó minőségű termőföldeken pedig megindult a mezőgazdasági termelés. Megjelent az eddig a vidéktől távol maradt arisztokrácia és velük együtt a tőke is. Azonban nem várt probléma keletkezett. Aszályos időkben a termés bizony sokszor oda veszett, hiszen a most már mély csatorna szerű medrekben lezúduló folyóvizek alkalmatlanok voltak az öntözésre. Először gőzös szivattyú telepek épültek , hogy a meglévő leeresztő csatornákba vizet pumpálva próbálják az emberek visszajuttatni a vizet oda ahonnan elvették. Ez azonban nem volt tökéletes megoldás, mert sokszor a terepszinthez képest 6 méter mélyről kellett felszívni a vizet ami már nehézségekbe ütközött. Ez a szintkülönbség a talajvizet is eltüntette és bizony kutak száradtak ki a Sárréten . Valamint megjelent a kereskedelmi hajózásra is az igény ami mára már csak elméletben létezik.A Körös vize messzire eljut.Egy üzemelő öntözőberendezés Nagymágocs környékén. Bizony ezt is a Körösök látják el vízzel
Nem maradt más megoldás. Kiadták az ukázt. Duzzasztani kell! Duzzasztók építésével kellett megemelni a Körösök vizét ahhoz, hogy az a sok százezer hektár amit az ember kiszárított, most vízhez jusson. A múlt század elején szépen megépült a Körösök duzzasztó rendszere, ami állt illetve áll a mai napig is a víz útjában. A bökényi ( mára már csak a romjai vannak meg), békésszentandrási , körösladányi, békési és a gyulai.
Jelen helyzetben ezek a duzzasztók teszik lehetővé azt, hogy például a Körösök menti holtágrendszerekben legyen víz. Nélkülük ezek már kiszáradtak volna. A Gyulát , Békéscsabát, Békést átszelő Élővíz csatorna a gyulai duzzasztómű nélkül nem is létezne. A gyulai duzzasztó vízszint különbsége miatt tud gravitációst úton átfolyni közel 50 km-en keresztül a békési tájon.
A legjelentősebb duzzasztómű a vízrendszerben a békésszentandrási a maga 485 centis duzzasztási szintjével. Ennek az egy duzzasztónak a hatása egészen A Hármas-Körös jelentős részén át a Sebes Körösön és a Kettős körösön is érezhető ,majd 70 kilométeren keresztül. Enélkül bátran állítom , hogy megyényi terület sivatagosodott volna már el aszályos időben, valamint nyáron a Hármas Körös felvizén olyan kicsi lenne a vízállás ,hogy csizmában át lehetne sok helyen lábalni a most 5-méter körüli átlag mélységű folyót. Valamint csapadékszegény időkben a talajvíz olyan alacsony lenne, hogy az ásott kutakban nem lenne víz. Viszont az érem másik oldala az, hogy így létrejött egy 70 km hosszú állóvizű, vagy nagyon lassú folyású mély ( akár 13 métert is elérő ) tó. A maga összes negatívumával. az algásodástól az iszaposodásig. Mindezek ellenére meg kell említsem, sokan hiszik azt , hogy a Körösök duzzasztott állandó vízszintje természetes. Pedig nem az . A nyári egyenletes vízszint a duzzasztott részeken az ember műve. A Körösnek nem ez a természetes állapota.De nem is az állandó vízszint a nagy probléma , hanem a leeresztések miatt elkerülhetetlen ingadozás.
A nyári duzzasztott, pangó vízen kialakulhat ilyen összefüggő algásodás.
A vízszintingadozással kapcsolatos legnagyobb probléma tavasszal adódik. A tavaszi áradásokkor a szélvizekben leívó halak, Pl süllő vannak nagy veszélyben. Ugyanis a pár nap alatt lezúduló áradást általában hirtelen apadás követi, az ikrák hamar szárazra kerülnek és órák alatt elpusztulnak.Hiába kiált ilyenkor azonnal duzzasztásért a horgászok zöme a duzzasztók beüzemeléséhez viszonylag alacsony vízszint szükséges. Gondoljunk csak bele, a békésszentandrási duzzasztó közel 70 km hosszan elnyúló vizet fog meg egy lejtőn. Óriási súly nehezedik rá, ha áradó vízben eresztenék le a kapukat mondjuk 200köbméter / sec vízhozamnál tollpiheként ragadná magával a víz. Ezért meg kell várni a duzzasztás megkezdésével,amíg a Körös leapad a szükséges szintre ami sajnos méterekkel az ikrák alatt van általában.Szárazra került süllőikrák 2016 márciusában.
Mivel ezek a létesítménynek vasból, acélból vannak, bizony karban kell őket tartani. Ehhez szükséges a tervezett üzemen kívül helyezés ,ami ősz végére esik általában. Tehát a duzzasztást meg kell szüntetni és ez sokként éri az élővilágot. Természetes körülmények közt nehezen elképzelhető szituáció az, hogy 4 méter víz tűnjön el 2 hét alatt az élőlények feje felől.Ráadásul már a téli nyugalmi időszakban, amikor a legkevésbé kívánatos az ilyesmi. Meggyőződésem , hogy ezt a vízi élővilág nehezen heveri ki. A kagylófélék és egyéb puhatestűek például képtelenek követni ezt a változást, de sok más élőlénynek szerintem mint a kérészlárváknak is gondot okoz.
2013-ig a békésszentandrási duzzasztó, úgy ahogy az összes többi is téli vízszintre állt be. Ilyen alacsony volt vízszint egész télen mit most. A halak jöhettek mehettek novembertől egészen áprilisig szabadon , hiszen a duzzasztó kapu nem állta útjukat. 2013-ban azonban átadták az erőművet rajta és az őszi karbantartó munkálatokhoz szükséges vízszint eresztés után, ami pár nap , újra vissza duzzasztanak az erőmű vízigénye miatt, közel nyári vízszintre. A kapukat lezárják, onnantól kezdve a vízben se le – se fel semmi. Mert az a hallépcsőnek nevezett vízi műtárgy, ugyan jó elképzelés, de a nagy szintkülönbség következményeként ( akár 6 méter is lehet) szerintem nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.2013 ig télen mindíg ilyen volt a Hármas Körös. A téli vízszint megegyezett a természetes vízszinttel Novembertől áprilisig..
Tehát a mostani alacsony vízszint a Körösök természetes vízszintje, kár, hogy nem marad így tavaszig legalább a Hármas Körös felvizén.De ezért szerintem nem hibáztatható senki. A jelenlegi vízügyi szerveknek abból kell főzniük amijük van,illetve maradt. Egy 300 km hosszú csatornává aljasított Körössel, olyan és annyi vízzel amit kapunk, közel száz éves műtárgyakkal, fokozódó aszályos nyarakkal kell megfelelniük a mezőgazdasági elvárásoknak,az energia termelés igényeinek, a horgászoknak és az élővilágnak . Hát nem egyszerű egyenlet az biztos egy tanult szakembernek sem. Ezért legyünk toleránsak a vízügyi szervekkel szemben, mert nem a rosszindulat és szakértelem hiánya vezérli őket, hanem a kényszer..