Barangolások a Körösök mentén . Nem csak horgászoknak.

Körösök Vidéke

Ártéri kőris erdő csendjében.

2019. március 24. - smud

Szeretem ezt a szálas kis kőris erdőt. Szeretem mert, bár nem nagy,de különleges.Nem sok ilyen van a Hármas-Körös partján . Mindenhol csak nyárfák . Ilyen egysíkúan kőris erdőt nem is tudok máshol a közelben. Különösen így tavasszal szeretek ide járni. Messze van mindentől. Nem is nagyon jár ide senki rajtam kívül szerintem. Legalábbis nyomát nem látom. Kijöttem ide. Hogy miért ? Magam se tudom , Persze ha nagyon akarnék indítékot találni akkor tudnék. De nem is lényeges az indok.Magamat csapjam be vele? Jó idő van nagyon, és  az elmúlt napok stresszei után már nagyon vágytam ide.

Bár bosszúsan értem ki , de már elmúlt mérgem. Bicajjal szándékoztam jönni,  Szeretek azzal járni a Körösök mentén . Gyors, és csendes. De most nem azzal jöttem. Defektes a drága, és a költözés viharában elhányódott a pumpa, így kénytelen vagyok gyalogolni. Ez kicsit felbosszantott.

dscf2304.JPGNyárfa erdők közt az erdei úton

Ahová csak lépek szárazon csörög az avar a talpam alatt.Aszály van, nem is kicsi . Esőért sír a tájék. Az erdei úton gyalogolok a Kőris erdő felé . Ez itt még nyárfás . A nyárfák közt sűrű a  gyalogakác. Most még mélyen belátni a nyárfásba .  De pár hét múlva a zöldbe borul minden , onnantól kezdve  a sűrűség szemnek lábnak áthatolhatatlanná válik. A kőriserdőt is csak úgy lehet megközelíteni , hogy átvágom magam egy 20 méter széles gyalogakácoson. Már sarjad közte a csalán. Tapasztalatból tudom , hogy két hét és másfél méter csalán lesz a gyalogakác közt. Onnantól még jobban el lesz szeparálva ez a kis erdő.

dscf2335.JPGAz uralkodó szélirány nyomot hagyott a fiatal kőrisfákon

De most még könnyű bejutni . A fiatal fák egy irányba dőlnek . Az uralkodó szélirány hagyta rajtuk nyomát. Aljnövényzete most még nincs , később se nagyon lesz. Egészen erdő karaktere van . Ritkaság az ártérben. Se gyalogakác , se vadszőlő, csak fák. A kőris virágzik. Dong az egész erdő a méhektől. Az énekes madarak a jó időt magasztalják. Az illat és az érzés határozottan tavaszias, bár még kopár minden. Körülnézek egy kicsit. A télen jártam erre utoljára, akkor még hó volt itt. Leérek a vízhez , semmi különöset nem látok. A folyó sietve, de halkan hömpölyög a medrében. A szárazság miatt nincs áradás egyelőre, pedig nagyon kéne. Egészen a parton megyek tovább , Hátha látok valamit , de semmi érdekes.Énekes madarak mindenhol, és egy két fakopáncs hangoskodik .

Megéhezem. Megtalálom a tavalyi tűzrakó helyem. Egy éve itt tüzet raktam, de akkor egészen más idő volt. Hideg volt nagyon és esett a hó. Márciusban. . Most is tüzet rakok és  rövid ujjúban sütöm a szalonnát.dscf2332.JPG

 A szalonna sercegő zsírja a tűzre csöpög, fel-felszítva a lángot. Csodálatos  az erdő,. Olyan ébredő , olyan visszafogottan csendes, cserszagú.Szárnyalnak is gondolataim  múltba , jövőbe. Olyan nagy a nyugalom , hogy nincs ami itt tartsa őket.   Egyedül vagyok…nem is egyedül ez rossz  megfogalmazás. Magammal vagyok ..és… és most már tudom miért jöttem ide. Ezért. Hogy magammal legyek.

A bejegyzés trackback címe:

https://korosokvideke.blog.hu/api/trackback/id/tr7914713441

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.